The day of the date
Elbúcsúztam Sarah-tól és elhagytam a
kórházat Jenna-val együtt. Haza felé indultunk, hogy időben el tudjak készülni.
Mikor már egy ideje úton voltunk rádöbbentem, hogy nem a hazavezető úton
haladunk.
-Jenna? Hova megyünk? A házunk a másik irányba van!-néztem rá
lepődött arccal, amin ő csak elmosolyodott.
-Azt hitted, hogy majd a szekrényedből kirángatsz valami használt
ruhát és abban mész a nagy randira?
-Most miért? Igenis vannak jó ruháim!-förmedtem rá
-Tudom, de erre most vennünk kell egy különleges
ruhát...összeállítunk neked egy csinos kis szettet estére és Niall-nek tuti,
hogy leesik az álla, mikor majd meglát!-kacsintott
-Hát lehet, hogy igazad van!-adtam be a derekamat
-Mondtam én! Mindjárt ott vagyunk a plázában és kifosztjuk az
összes boltot!-nézett rám én pedig pacsit adtam neki, így mutattam ki
beleegyezésemet.
-Szerinted minden rendben lesz ma a randin? Én azért egy
kicsit tartok tőle!-kérdeztem rá Jenna-nál, miközben beértünk a
bevásárlóközpont nagy ajtaján.
-Figyelj, Bonnie! Ez csak jól tud elsülni. Itt ez a helyes, jó fej
srác és itt vagy te, aki gyönyörű, fiatal és szingli! Tökéletes párosítás!
-Hát oké én is ezt mondanám, de ő Niall Horan...nem csak egy
átlagos pasi! És ha nem is fogok már neki tetszeni?
-Hülyeségekre ne gondolj! Nem keresett volna meg a koncert után és
nem hívott volna el randira ha nem tetszenél neki. Ezt jegyezd meg, hogy
különleges vagy. Ez a fontos!
-Te mindig meg tudod mondani a tutit. Máris jobb kedvem van! Bízom
benne, hogy összejön valami!-öleltem meg
-Úgy legyen!-kacsintott és megfogta a csuklómat és magával
rángatott
Már vagy a 20. boltot jártuk végig és mindenhol találtunk valami
csinos ruhát, így mindkettőnknek jutott az újdonságokból. A végére szerencsére
meglett, hogy mit viselek majd az este, így gyorsan hazasiettünk.
-Úristen már fél 6 van és Niall 7-re lesz nálunk és sehol sem
vagyok!-tekintettem órámra és sürgettem Jenna-t, hogy haladjunk
-Azonnal indulnunk kell!-majd a kocsihoz siettünk és 20 perc alatt
otthon voltunk.
-Végre, hogy itt vagyunk! Elfogok késni és mit fog rólam akkor
gondolni? Nem akarom megváratni!-kapkodtam ide-oda a fejem, nem tudtam mihez
nyúljak először. Kezdett a feszültség felülkerekedni rajtam. Ezt akartam
elkerülni, de úgy tűnt nem sikerült.
-Bonnie, nyugodj már le az Isten szerelmére! Mi bajod van? Ha
ilyen feszült leszel egész este, ki fogsz borulni!-fogta meg a vállam és
ültetett le
-Már most ki vagyok borulva!-azzal a lendülettel, ahogy leültetett
én felálltam.
-Időben elkészülsz és segítek is neked! Csak ne idegeskedj már,
mert most idegesítő vagy!
-Cööh, kösz ez most jól esett!-löktem meg a vállát majd
felfutottam a szobámba és kipakoltam a sok ruhát a szatyrokból és elmentem
lefürdeni.
Mire végeztem Jenna kikészítette a ruhámat és a kiegészítőket.
-Annyira szép ez a ruha, de ha felveszem már nem lesz az!-álltam
meg az ágyam előtt
-Ne butáskodj már, ha felveszed csak még szebb lesz rajtad! Szóval
mire vársz? Gyorsan öltözz fel.
-Hát oké, de ne nevess ki ha nem lesz jó!
-De az üzletben is jól állt, most miért ne állna jól? Annyira
bolond vagy!-nevetett rajtam én pedig sértődést színlelve kimentem a fürdőbe
átöltözni.
-Hát kész volnék!-léptem ki az ajtón és megálltam. Jenna mikor
meglátott lefagyott és csak állt előttem és nem szólalt meg.
-Mi van? Mégis csak ennyire borzalmas?-néztem rá értetlenkedve
majd az egész alakos tükör elé ugrottam, hogy magam is szemügyre vegyem a
borzalmat magamon.
.jpg)
-Eszméletlenül nézel ki Bonnie! Ez nem
semmi! Gyönyörű vagy...Niall nem fog rád ismerni! Ez az aranyozott ruha és a
fekete cipő és a kiegészítők, nagyon jó választás volt!
-Huh, azt hittem valami nem jó. Na de azért ne túlozzunk.
Egyszerű, de nagyszerű és kész! Lényeg, hogy nem nézek ki bénán benne.-véltem
szemügyre magam, ahogy körbe forogtam a tükör előtt.
-Egyáltalán nem béna! Most szívesen lennék a helyedben. Minden
remek rajtad... a hajad, a sminked, a ruhád, a cipőd és a kiegészítők. Pont
jó!-mutatott Jenna az ujjával, hogy minden rendben van
-Már csak az estének kell jól sikerülnie. Remélem nem égetem le
magam nagyon, nem nagyon voltak ilyen alkalmak még az életemben. Ez valahogy
kimaradt az utóbbi 3 évben! Félek Jenna.-borultam nyakába
-Figyelj ide!-fogta meg vállam és állított egyenesen szembe
magával és a szemebe nézett -Minden rendben lesz! Csinos és értelmes felnőtt nő
vagy. Nem fogod elszúrni. Csak add önmagad és légy laza. Ne stresszelj rá a
dologra!-tanácsolta
*Niall szemszöge*
Már csak fél órám volt és indulnom kellett Bonnie-ért. Mennyire
vártam már ezt az estét. Szeretném meglepni valamivel. Egy gyönyörű étterembe
viszem el, remélem tetszeni fog neki. Ilyen különleges lány, különleges
bánásmódot érdemel. Még többet szeretnék megtudni róla. Eddig is sokat mesélt
magáról, de még nem láttam minden oldalát. Talán alkalmam lesz rá, hogy
megismerjem jobban.
A szekrényem előtt álltam, hogy kiválasszam mit viseljek a randin,
mikor valaki kopogott az ajtón.
*kopp...kopp*
-Gyere!-jeleztem az illetőnek, hogy bejöhet
-Niall!-szólított meg. Megfordultam és Liam-et találtam magam
mögött állni.
-Mi van haver?-néztem rá
-Ma van a randi?-kérdezte egy kicsit fanyar hangon
-Igen! 30 perc és indulok Bonnie-ért, nem akarok elkésni szóval ha
nem baj, akkor készülnék.-fordultam vissza
-Jó, nem akarlak zavarni csak szerettem volna mondani valamit, de
ha nagyon sietsz akkor hagylak és kimegyek...-indult volna már ki az ajtón
mikor meggondoltam magam.
-Ne, Liam! Mondd csak el...annyi időm van, hogy
meghallgassalak.-majd egy inget kaptam magamra és jeleztem, hogy mondhatja,
amit akart.
-Hát jó! Te is tudod, hogy én nem akarlak lebeszélni Bonnie-ról,
megígértem, hogy támogatlak, de azért figyelj oda kérlek!-kezdett bele a
dologba, finoman indított, szimpla hangon, nyugodtan
-Na, ne már Liam! Ha azért jöttél, hogy már megint figyelmeztess,
akkor inkább tényleg jobban teszed ha befogod és kimész! Nem kell még egyszer
ugyanazt elmondani. Oda fogok figyelni!-már untam, hogy mindig ezzel jön ő is
és a többiek is. Mintha óvodás kisfiút szóligatnának, úgy éreztem magam.
-De értsd már meg, hogy oda kell figyelni mindenre, ha nem
akarjuk, hogy ez kiderüljön idő előtt!-majd becsapta az ajtót és kiment.
Leültem az ágyam szélére és a fejemet fogtam.
-Pff...csak egyszer mondanák azt, hogy csináld úgy, ahogy jónak
gondolod! De ilyen sosem lesz. A fenébe is ezzel az élettel!-szorítottam ökölbe
a kezem, egy kicsit dühös lettem, de hamar megnyugodtam és befejeztem a
készülődést.
Még lementem a nappaliba indulás előtt, hogy elköszönjek a
fiúktól.
-Én elmentem! Majd jövök...és még mielőtt megint elkezdenétek: ODA
FOGOK FIGYELNI!-emeltem meg a hangom
-Éjszakára haza jössz vagy már ott maradsz a gyerekre vigyázni?
Számíthatunk rád holnap? Tudod, hogy fellépés lesz! Remélem még a régi Niall
jön haza?!-fordult felém Harry és cinikus hangon szólt hozzám
-Istenem Harry! Hallod te saját magad? Nem akarok veszekedni veled
sem a többiekkel, de már annyira sok vagy, hogy az utóbbi két napban csak belém
kötsz és nem tudod elfogadni, hogy randira megyek Bonnie-val. És ha még egyszer
felhozod, hogy gyereke van...nem fogom tovább eltűrni. Miért rossz azért
szerencsétlen lány, hogy anya? És nem értem, hogy mire értetted, hogy a régi
Niall jön-e vissza holnap? Persze, hogy az. Nem fog megváltoztatni egy este
alatt. Nincs benne semmi olyan, ami miatt rossz útra térnék. Attól, hogy nagyon
régen drogos volt, még én nem leszek az, hisz már ő sem az! Egy nagyon is
felelöségteljes lány.-próbáltam felnyitni a szemét, kevés sikerrel
-Oh, igen? Nem mondom, hogy rossz lenne, vagy, hogy nem csinos! De
engem akkor is zavar! Olyan fura és esetlen!-vágta rá
-Esetlen? Szerintem ő a legtalpraesetebb nő, akit ilyen rövid idő
alatt megismertem. Te nem tudod min ment keresztül és, hogy most milyen az
élete!-dühös voltam Harry-re, amiért így videlkedett
-Cööh, hát Niall azt csinálsz amit akarsz!-vont nekem vállat
-Ne veszekedjetek már fiúk! Lehet, hogy nem mindannyiunk ért egyet
ezzel a dologgal, de nem szólunk bele. Harry neked nem kellene ilyeneket
beszólnod, mert biztos, hogy nem esne jól ha valamelyik ügyedbe beleszólnánk,
anélkül,hogy bármit is tudnánk róla, te pedig nagy fennhangon beszólsz
Niall-nek! Hagyjuk, hogy csinálja amit akar! Ha hibázik majd tanul
belőle!-magyarázott Zayn Harry-nek és a vállamra tette a kezét és megveregette
-Köszönöm!-szóltam irónikusan -Végre hagytok élni! De nyugi, nem
fogok hibázni. Most megyek!-azzal a lendülettel kiszáguldottam az autóhoz és
elindultam. 15 perc után megérkeztem az ismerős házhoz. Végre lenyugodtam és
nem gondoltam, arra, hogy a fiúk mit gondolnak. Feszülten és idegesen
csöngettem be.
*Bonnie szemszöge*
-Jó akkor nem stresszelek...de biztos jó leszek így?-mutattam
magara
-Azt mondtad nem idegeskedsz, még ki sem mondtad de mégsem úgy
csinálsz, ahogy mondod! Elmondom neked ha kell ezerszer is, hogy jó vagy így,
szép vagy!
-Oké...most már felfogtam! Csak még igazítok a sminkemen egy
kicsit.
-Oh...oh, szerintem már késő! Itt van!-nézett ki az ablakon Jenna
és mutatott kifelé
-Mi van? Máris?-néztem ki én és láttam az ismerős fekete autót
felhajtani a kocsifeljáróra. Az órára pillantottam.
-Baszsus, már 7 óra van? Basszus...basszus...basszus!-legyeztem
magam a kezemmel, közben fel-alá kezdtem járkálni a szobában idegesen.
-Már az ajtónál van, Bonnie. Ne légy feszült inkább menj és nyiss
ajtót!-utasított
A csengő megszólalt.
Beszívtam a levegőt, majd lassan kifújtam. *nyugalom van Bonnie*
mondogattam magamban. Sosem voltam még ennyire ideges, úgy éreztem magam, mint
egy 15 éves kislány, akit most visznek először randira.
-De várj! Te addig hova mész? Mi lesz veled?-álltam meg és
fordultam vissza a küszöbnél
-Nyugi! Én itt megvárlak, tudni akarok minden részletet a
randiról!-majd kacsintott és intett, hogy menjek már
-Oké...akkor kívánj sok szerencsét!
-Egy kalappal...!-mosolygott. Intettem neki és lesiettem, hogy ne
várakoztassam meg Niall-t.
Utolsó pillantás vetettem magamra a bejárati ajtóval szembeni
tükörbe és kinyitottam az ajtót.
Ott állt előttem, a kék szemei csillogtak, a szőke haja szinte
virított a sötét éjszakai fényben, ahogy előttem magasodott...és a zakó a sötét
farmerrel és inggel egyszerűen ellenállhatatlan volt rajta. Egy szál vörös
rózsát tartott a kezében.
Szia, Bonnie! Remélem nem késtem
sokat?-majd mikor jobban szemügyre vett -Tyűha, te aztán kitettél magadért. Nem
jutok szóhoz. Gyönyörű vagy! Tessék ezt neked hoztam- nyújtotta át a virágot és
halmozott el bókokkal, amit én nem bírtam ki és éreztem, hogy vörösödöm.
Fejemet gyorsan a földre szegeztem, hogy ne lássa, hogy zavarban vagyok.
-Neked is szia! Köszönöm a szép szavakat, és a rózsát de azért ne
túlozzunk.-mosolyodtam el
-Én csak az igazat és a színtiszta igazat mondom!-tette jobb kezét
a szívére és a balt felemelte, mintha eskü szöveget mondana, amin akaratom
ellenére is elmosolyodtam
-Akkor indulhatunk hölgyem?!-szólt udvariasan és a karját
tartotta, hogy karoljak belé.
Elfogattam és a kocsi felé vezetett. Úriember módjára kinyitotta
nekem az ajtót és megvárta míg beülök majd könnyű mozdulattal átillant a másik
oldalra és már indultunk is.
-Azért te sem panaszkodhatsz!-szólaltam meg nagy csönd után
-Mert?
-Nagyon fess vagy ma este is. Tetszik a szerelésed.
-Köszönöm! Gondoltam, most még jobban odateszem magam, hisz nem
mindennapi ez az este.-virított felém egy oldalmosolyt
-És elárulnád, hogy hova megyünk? Furdal a kíváncsiság!
-A-a!-rázta meg a fejét és az utat vizslatta. -Ha elmondom, akkor
már nem lesz meglepetés! Annyit elárulok, hogy nem kell sokat várnod, már csak
pár perc és ott vagyunk!
-De ugye nem tudja senki, hogy hova megyünk?
-Nyugodj meg, senki nem tud semmit! A fiúkon kívül senkinek nem
szóltam egy szót sem a randiról és, hogy hol leszünk, szóval 100%-os
biztonságban vagyunk!-Niall szavait hallva kezdtem egy kicsit megnyugodni, ez
izgatott egész nap, hogy le ne bukjunk.
-Huh, rendben! Akkor már csak jó lehet ez az este és semmi nem
ronthatja el.-reméltem, hogy tényleg nem fogja elrontani, de volt bennem valami
ami nem hagyott nyugodni, de nem tudtam rájönni, hogy mi az. Próbáltam
figyelmen kívül hagyni és nem kimutatni, nem akartam, hogy Niall-nek miattam ne
legyen jó estéje.
Arra lettem figyelmes, hogy hirtelen lefékeztünk és Niall
kipattant a kocsiból. Kinyitotta az ajtót.
-Itt vagyunk?-a hely nem volt ismerős. Mintha még sosem jártam
volna itt. Próbáltam ismertetőjeleket keresni de nem sikerült. Sötét is volt és
alig volt világítás.
-Várj még ne menj!-fogott vissza -Ezt fel kell, hogy tegyem
neked!-egy kendőt tartott a kezében
-Be akarod kötni a szemem? Minek? Egyáltalán nem tudom, hogy hol
vagyunk!
-Shh...csak engedd, hogy bekössem a szemed! Kérlek!-tartotta felém
a kendőt.
-Na jó legyen!-adtam be a derekamat. A pillantásainak nem tudtam
ellent állni.
-Szóval most megfogom a kezed ne ijedj meg és lassan
elindulunk!-bekötötte a szemem én pedig csak tapogatóztam, mikor megéreztem a
keze érintését. Beleborzongtam. Gyengén megfogta a jobb kezem és a derekamat és
irányított. Teljesen rá voltam utalva. Fogalmam nem volt hová mehetünk.
-Most vigyázz mert lépcső lesz, fel ne bukj!-figyelmeztetett. Sok
lépcsőn át mentünk, majd egy liftbe szálltunk be. Éreztem, hogy megállt és
kinyílt az ajtó és újra megindultunk kifelé.
-Oké, már csak pár lépés és tényleg ott vagyunk!-hallottam a
háttérben lágy zene szólt és éreztem a szellőt. Tudtam, hogy valahol szabad
térben vagyunk. A tücskök ciripelése is beleolvadt a halk dallamba. Már ez
megnyugtatott. Majd éreztem, hogy a hátam mögé áll és kioldja a kendőt. Az
anyag lehullott a szemeimről én pedig tátott szájjal álltam. A látvány
csodálatos volt és nem jutottam szóhoz. Mikor jobban szemügyre vettem a helyet,
az 5 csillagos Hotel Rafayel tetőteraszán voltunk, ahonnan a kilátás a Temze
folyóra irányult, hisz a szálloda a folyó parton volt. Gyönyörű volt, ahogyan
ki volt világítva a sötét éjszakában a London Eye és a Big Ben. Csak a lámpák
fényei világították be London városát.
-Szép ugye? Reméltem, hogy tetszeni
fog!-zökkentett ki Niall a gyönyörködésből
-Az kevés rá, hogy szép! Nem tudom szavakba foglalni, hogy most
mit gondolok! De ezt mind csak nekem? Miért?
-Gyere!-invitált az asztalhoz, amihez az út kis gyertyákból volt
kirakva kétoldalt, kihúzta a székem és leültem. Majd ugyanezt megtette a másik
oldalon és leült szembe velem.
-Szóval miért is ez a nagy felhajtás?
Nem mintha nem örülnék neki, de hát ez még csak az első randi.
-Tudom. De az első és a legemlékezetesebb. Azt akarom, hogy örök
emlék maradjon számodra! És szerettem volna kedveskedni neked, hogy
különlegesnek érezhesd magad és igazán ki akartam tenni magamért, hogy
érezhesd, hogy te is fontos vagy valakinek.-mosolyodott el
-Ohh, Niall! Ez nagyon figyelmes tőled és nagyon szép gesztus. Jó
munkát végeztél az szent. Ez az egész csodálatos és garantálhatom, hogy sosem
fogom elfelejteni. Először furcsáltam, hogy máris ilyen helyre hozol, hisz még
nem is ismersz, de már értelek!
-Mivel, hogy most itt vagyunk csak mi ketten, nyugodtan
beszélgethetünk és folytathatjuk ott ahol tegnap abba hagytuk. Szóval hogy telt
a napod? Hogy van Sarah? Voltál ma nála?
-Minden nap mellette vagyok és képzeld tegnap felébredt és már
beszéltem is vele! Szegény nagyon megvan rémülve, de amit kaptam tőletek képet
a koncerten neki adtam és nagyon örült neki, utána azzal aludt el.
-Biztos, hogy csodálatos kislány lehet és nagyon erős is. Olyan
mint az anyukája.-mosolygott rám és látta, hogy megint zavarba hozott.
-Köszönöm. Mondtam neki, hogy erősnek kell lennie ls nem kell
félnie, mert én ott vagyok vele.
-És most ki van vele? Jenna barátnőd?
-Ő most otthon van nálunk, mert ma mi vásárolni voltunk, az egész
délutánt velem töltötte és anya van Sarah-val.
-Értem! És elmondtad már Sarah-nak, hogy te és én...most itt
vagyunk?
-Nem gondoltam, hogy ez neki most fontos lenne...nem azért nehogy
félre értsd, csak hát még kicsi, tudom, hogy nagyon szeret téged és a
többieket, de nem hiszem, hogy felfogná, hogy ha elmondanám neki, hogy én ma
veled vagyok. De azt szeretné ha egyszer elmennél hozzá csak úgy a többiekkel,
de tudom, hogy lehetetlen és én is mondtam neki, hogy nagyon el vagytok
foglalva szinte minden nap!-hajtottam le a fejem egy kis szomorúság ült ki az
arcomra, mikor megjelent Sarah beteg és sápadt arckifejezése, mikor megtudta,
hogy nem tudnak hozzá jönni.
-Semmi sem lehetetlen Bonnie. Mi is itt vagyunk ketten. Három
nappal ezelőtt nem hiszem, hogy gondoltad volna, hogy te most itt fogsz velem
vacsorázni és én sem gondoltam, hogy megismerek egy ilyen nagyszerű lányt, mint
te!-simogatta meg a kezem
-Ohh, ez kedves! Most úgy érzem magam mint egy tündér mesében.
Minden olyan lehetetlennek tűnt a koncert előtt, és most ez a valóság! Nehéz
elhinnem!
-Ez a te estéd Bonnie! És megígérem...-Niall mondandóját a pincér
zavarta meg, aki nem tudom honnan, de hirtelen megjelent és meghozta a
vacsoránkat. Kitálalta mindkettőnknek és Niall bólintott, hogy elmehet.
-Jó étvágyat! Remélem szereted az olasz ételeket és ízleni fog?!
-Persze...neked is jó étvágyat!-nagyon finom volt a vacsora.
-Szóval ott tartottam, hogy megígérem, hogy elmegyünk Sarah-oz,
meglátogatjuk őt a kórházba. Beszélek a srácokkal, biztos, hogy szívesen
eljönnének ők is!-Niall mosolygott, de nem volt nagyon boldog, mikor a fiúkat
említette. Talán valami baj van?
-Komolyan meg tudnátok oldani? Sokat jelentene ez neki. De nem
akarunk a terhetekre lenni!-próbáltam visszavonni az ajánlatát
-Most már nem tiltakozhatsz! Ezt én találtam ki és meg is fogom
valósítani!
-Köszönöm! Tényleg nagyon kedves tőled!-ezután csöndben ültünk egy
ideig és a kilátást kémleltük, egyszer-kétszer egymásra pillantottunk.
-Niall!-szólítottam meg.
-Hmm...-rámpillantott
-Minden rendben a bandában?
-Ez most hogy jön ide? Miért ne lenne?-nézett rám meglepődve,
váratlan volt ez a kérdés neki.
-Csak, mert....!-nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg, hogy ne
hangozzon furán és ne nézzen hülyének.
-Mert?-kérdezett vissza
-Csak, mert mikor a fiúkat említetted az előbb, egy kis bánat ült
ki vagy inkább bosszú az arcodra. Ez jelent valamit?
-Nem nagyon, vagyis lehetséges...csak egy kicsit összevesztem
velük.
-Mi történt?
-Nem fontos!
-De nekem igen. Kérlek mondd el.-kérleltem. Láttam nem akarja
elmondani, de végül meggondolta magát.
-Hát jó...szóval elmondtam nekik, hogy találkozok ma veled és nem
repestek az örömtől!
-Tessék? Végülis megértem. De elmondtad nekik, hogy tegnap is
nálam voltál?
-Igen.-sütötte le a fejét -És elmondtam, amit meséltél nekem és
nem fogadták jól.
-Mindent elmondtál rólam? De Niall...most mit gondolhatnak rólam?
Tudtam, hogy nem kellene veled találkoznom, mert nem lesz jó vége, miattam
összevesztél a legjobb barátaiddal...ide csöppentem és mindent
felforgatok.-pattantam fel a székemről
-Bonnie! Ne beszélj butaságokat. A fiúk megértik a dolgokat, csak
most mindenki félti a másikat, de megmondtam, hogy ha jobban megismernek téged
máshogy fogják gondolni azt amit mondtak.
-Persze, képzelem! A koncerten nem tudtak volna meg semmit, most
meg mindent tudnak róla, hogy drogos voltam és, hogy milyen voltam annak idején
és még, hogy kislányom is van! Megértem ha nem akarják, hogy velem találkozz!
Inkább ne is gyertek el a kórházba....jobb lesz így nekünk. És ezután az este
után inkább ne is keress kérlek!-fordultam el tőle. Ő viszont nem tágított,
megfordított magával szembe.
-Ide figyelj! Nem engedlek el ilyen könnyen. Nyugodj meg kérlek, a
fiúk nem miattad féltenek, hanem a média miatt! Tudod nem könnyű nekünk ez.
-Akkor miért vágtál ebbe bele ha tudod, hogy ezzel jár?
-Azért, mert úgy érzem, hogy nekem fontos vagy és nem hagyhatlak
elmenni csakúgy. Lehet, hogy a múltkori este után nem is láttalak volna többet!
És igenis bevállalom az ezzel járó felelősséget. De úgyis biztonságban vagyunk.
Senki nem találhat meg. A srácok pedig pár napon belül megismerhetnek téged
közelebbről is!
-Gondolom, hogy nagyon szívesen fogadnak majd! Nagyon szeretem
őket, de megértem ha nem akarnak velem találkozni!
-Butaság! Tudod, hogy először is tetszettél nekik.-kacsintott
-De akkor nem tudtak rólam ennyi mindent!-könnyezni kezdtem.
Bántam, hogy ez kiderült.
-Ne sírj!-húzott magához
-Bízol bennem?-kérdezett
-Igen!-tényleg bíztam benne. Ahogy magához húzott, valahogy mégis
megnyugodtam.
-Akkor csak nyugodj meg. Minden rendben lesz!-nézett mélyen a
szemembe és hirtelen az arcunk közeledni kezdett egymáshoz, már majdnem
összeért a szánk, mikor a telefonom csörrenése megzavart.
-Fenébe!-húzódtam el tőle. -Ne haragudj de ezt fel kell
vennem!-ránéztem a kijelzőre és Brad volt az. Gyorsan felvettem.
-Igen?
-Most jöttem meg! El tudsz értem jönni?
-Hova? Már a repülőtéren vagy? Miért nem szóltál
hamarabb?-mérgesen szóltam vissza.
-Most szólok, hogy itt vagyok! Gyere ki értem, mert nem tudom
merre kell mennem!
-De most nem érek rá. Programom van!
-Akkor vissza megyek és nem segítek neked!
-Hogy mekkora egy bunkó állat vagy! Nem nekem kell a segítség
hanem a lányodnak...nem érted?-ordítottam a telefonba. Ránéztem Niall-re, de ő
csak rémült arccal nézett rám.
-Egy óra és ott vagyok!-tettem le a telefont
-Baj van?-jött oda hozzám és simogatta meg a vállam. Látta, hogy
zaklatott vagyok.
-Tudod meséltem Sarah igazi apjáról Brad-ről és most jelentette
be, hogy itt van Londonba és el kell mennem érte. Nem szívesen teszem, de
megígérte, hogy segít Sarah-nak.
-Nem tűnt valami kedvesnek a telefonba!
-Mert nem is az! 3 éve nem láttam, de egyszer sem hiányzott és
most is felfordul a gyomrom ha arra gondolok, hogy látnom kell. És most
elrontja az estémet is. Nagyon sajnálom Niall...remélem nem haragszol, de
mennem kell. Nagyon szép este volt és köszönök mindent!-öleltem meg
-Tudom, hogy egyszer ezt is folytatjuk.-kacsintott -Hazavigyelek,
vagy egyenesen menjünk a reptérre?
-Megköszönném ha hazavinnél és egyedül szeretnék Brad-ért menni,
nem akarom, hogy baj legyen ha veled találkozik, ki tudja milyen állapotban
van.
-Jó akkor hazaviszlek! Menjünk.-elindultunk lefelé. Nem akartam,
hogy véget érjen ez az este, de úgy mint minden más amibe én is belekeveredek
tönkre megy. Ez az én szerencsém. De legalább Niall nem haragszik. Örültem,
hogy vele voltam, a kis gondot leszámítva.
Negyed órán belül otthon voltunk. Az úton nem szóltunk egymáshoz,
csak mikor megérkeztünk.
-Bekísérhetlek?-kérdezte
-Persze!-majd segített kiszállni a kocsiból.
A bejárati ajtó előtt álltunk. Csak néztük egymást.
-Köszönöm, hogy eljöttél velem. Csodálatos este volt és ne
idegeskedj a fiúk miatt kérlek!
-Megpróbálom. Miattad nem teszem.-mosolyogtam rá
-Ez a beszéd!
-De remélem te sem haragszol, hogy rosszkor hívott Brad és
megzavart minket? Annyira kellemetlen volt.
-Egyáltalán nem haragszom!-szemei csillogtak és még egy tökéletes
mosoly jelent meg, a tökéletes arcán. Valamit éreztem iránta, ahogy rám
pillantott, a gyomromban megjelentek a pillangók. Istenem....talán szerelmes
vagyok?
-Bocsi, de most mennem kell...sietek a reptérre. Szia,
Niall!-nyitottam volna be az ajtón, mikor megfogta a derekamat és visszahúzott
és ajkaink most már teljesen összeértek. Lágyan csókolt én pedig hagytam magam.
Nem akartam elengedni...örökre a karjaiba akartam maradni. Lehet, hogy első
randi után még nem jellemző a csók, de nem bántam.
.gif)
-Istenem!-válltam el tőle
-Bocsánat....én nem...-bocsánatkérőn nézett rám, de nem hagytam,
hogy befejezze, mert újra csókban fonódtunk össze.
-Köszönöm Niall, ez fantasztikus volt tényleg!-simogattam meg
arcát, mire ő elengedett
-Szóval nem bánod? Azt hittem túl korai lesz még!
-Tökéletes pillanat volt. Viszlát Niall!-engedtem el és beléptem a
bejárati ajtón, majd intett
-Viszlát holnap Bonnie! Majd hívlak. Vigyázz addig is
magadra!-néztem, ahogy beszáll az autóba és elhajt.
Beléptem a bejáraton és becsuktam az ajtót, neki dőltem és csak
mosolyogni tudtam és végig húztam a kezem a számon, mindvégig a csók pillanata
járt a fejemben.
-Bonnie! Megjöttél?-szólt le Jenna az emeletről. Gyorsan észhez
kaptam.
-Igen megjöttem.-indultam a konyhába-
-Későbbre vártalak!-száguldott le a lépcsőn
-Valami gond volt?-állt meg mellettem
-Dehogyis. Minden szép volt és csodálatos.-mosolyogtam
-Akkor miért jöttél ilyen hamar?-nézett rám értetlenkedve
-Mert Brad hívott dühösen, hogy én miért nem vagyok ott a
repülőtéren, mikor már ő ott van? Nem is tudtam, hogy megérkezett, mert nem
szólt, hogy mikor indul erre a randi közepén rámszólt, hogy ő most érkezett meg
Londonba, így félbe kellett szakítanunk a programunkat Niall-el sajnos és most
el kell mennem Brad-ért. Annyira dühös vagyok rá. De most át kell
öltöznöm!-indultam fel a szobámba
-Szóval ez az állat tönkre tett mindent? De legalább Niall rendes
volt?-jött utánam és huppant le az ágyamra és nézett rám kíváncsian. Tudni
akart minden részletet az estéről. Őt nem lehet, annyival elküldeni, hogy jó
volt minden, ő mindent tudni akar.
-Az kevés, hogy rendes, olyan estét szervezett képzeld el!
Bekötötte a szememet mikor megérkeztünk és nem láthattam semmit sem, csak mikor
már felértünk a helyszínre. A Hotel Rafayal tetőteraszán volt megterítve egy
kétszemélyes asztal és gyertyával volt tele az egész hely és gyönyörű volt a
kilátás, ami a folyópartra nézett. Csak ámultam mikor először megláttam!
-Huh, már ha elképzelem is biztos, hogy szép! Niall kitett
magáért! Csodálatos fiú lehet.
-Igen az...-mosolyodtam el. -Azt ígérte, hogy ráveszi a fiúkat,
hogy jöjjenek el a kórházba Sarah-hoz.
-Komolyan megígérte? De rendes Istenem.-csillogott Jenna szeme. Ő
is boldog volt amilyen én voltam, ezért nem akartam mondani neki, hogy a
fiúknak eddig nem tetszik, hogy Niall-el vagyok, de ahogy a szőkeség szavaira
gondolok, megnyugszok.
-De Brad a telefonhívással félbeszakított minket mikor megcsókolt
volna!-biggyesztettem le a számat -De mielőtt elbúcsúztunk volna, kint a
tornácon újra megcsókolt és ezt nem zavarta meg senki és gyönyörű pillanat
volt.
-Már elcsattant az első csók?-elkerekedett az arca. -Komolyan? Már
most?
-Nem tudtam ellenállni neki! Tudom, hogy korai de jó, hogy
megtörtént.
-Ohh, Bonnie! Ebből lesz valami.-ugrott nyakamba és együtt
nevettünk
-Remélem. Niall mellett én is vagyok valaki és fontos vagyok
valakinek. Ez csodálatos érzés!
-De nem látott titeket senki ugye?-húzódott el
-Nem...dehogyis! Senki nem volt ott rajtunk kívül.
-Jó, mert nem akarlak holnap a hírekben látni!-bökött meg oldalról
-Nyugi nem fogsz!
Gyorsan elkészültem és siettem ezután a reptérre. Már késésben
voltam, mert már több mint egy órája várt rám Brad.
-Mennem kell, majd jövünk! Szia!-léptem ki a kocsihoz. Mikor
beültem a telefonom újra megszólalt.
-Most meg megint mi van?-Brad hívott, én persze nem örültem neki
-Hol a fenében vagy? Azt mondtad, hogy egy óra múlva itt leszel és
még a közelben sem vagy? Ide hívsz és még nekem kell várnom? Haladjál már!
-Tudod van taxi is a világon és a címemet megadtam volna és
eljöhettél volna azzal. Mondtam, hogy dolgom volt és nem tudtam rögtön ugrani
érted. Így is félbe kellett hagynom, amit csináltam. Már 20 percet tudsz várni?
Most indulok!
-Mit csináltál? Csak nem pasival voltál? Ki az a szerencsétlen aki
ki kezd veled?-cinikus hangon kérdezte meg és nevetett is.
-Mekkora bunkó állat vagy Brad! Nálad nagyobb szerencsétlen nincs
a világon. Minden egyes percet bánok, amit veled töltöttem. Igenis megismertem
egy srácot, aki ezerszer jobb, mint te!-sírni kezdtem. -Utállak tudod! Csak a
lányunk miatt kerestelek meg, de undorodom tőled!
-Még nem biztos, hogy a lányom. Mindent tönkre tettél, amikor
elmondtad, hogy lehet, hogy Sarah az én lányom is.
-Szóval ezért is én vagyok a hibás? Köszönöm szépen ez igazán jól
esett! Fulladj meg.-csaptam le a telefont
A fenébe is az ilyen emberekkel. Vissza akarok menni Niall-höz és
kisírni magam, de csak a markomba temettem a kezem és sírtam, majd mikor eléggé
lenyugodtam elindultam, majd negyed óra vezetés után megérkeztem Heathrow
reptérre. Kiszálltam és bementem a nagy csarnokba. Sok ember volt ott és sehol
nem láttam Brad-et.
Átvergődtem a nagy tömegen és
aztán megláttam egy ismerős arcot. Ő volt az. Felé indultam, nagy undorral
közelítettem meg, addig csak az járt a fejembe, hogy semmit nem változott és
még rosszabbul néz ki, mint annak idején és ő a gyerekem apja? Tényleg?
Úristen.
-Szóval ide értél?-újabb cinikus hang
-Neked is szia Brad! Nem mondom, hogy örülök, hogy újra látlak,
mert akkor hazudnék.-vetettem rá egy pillantást
-Én viszont örülök.-vetett egy perverz vigyort
-Most igen? A telefonba nem úgy tűnt. Ne játszd meg magad.
-Sokat változtál...komolyodtál!
-Tudod az anyaság megváltoztatott. Nehéz munka főleg ha az ember
egyedül nevel egy 3 éves kislányt!-néztem rá, olyan arccal, mintha kiakartam
volna fejezni, hogy neked is itt kellett volna lenni az utóbbi években. Le
akartam volna üvölteni, de nem akartam magamra vonni a figyelmet. -Te viszont
Brad, ne haragudj meg, de nagyon szarul nézel ki. Veled mi van? Azt hittem jó
útra tértél, de úgy tűnik nem.
-Ha arra akarsz célozni, már leszoktam. Nyugodj meg!
-Nem úgy tűnik, de nem baj majd a tesztek alapján kiderül. Remélem
még áll az, hogy segítesz? Sarah-ról van szó.
-Láthatom majd?
-Igen, de majd én mondom el neki, hogy ki vagy és kérlek legyél
vele kedves.
-Én csak az vagyok vele. Nem fogom bántani!-a beszélgetésünk
közben az autóhoz értünk vissza és beszálltunk.
-Messze laktok?
-Broadstairs-ben, de nem a házunkhoz viszlek, hanem kiveszünk
neked egy szobát, mert nálunk már nincs hely. Holnap reggel érted megyek és
beviszlek a kórházba és ajánlom, hogy tiszta legyél és nézzél is ki
valahogy.
-Hagyjál már Bonnie! Felnőtt ember vagyok. El tudom tartani magam!
-Ha az apasági teszt pozitív lesz és te vagy tényleg Sarah apja
tényleg segítesz? Fontos lenne.
-Az új pasid nem tud segíteni? Nem akarom...hülyeség az egész!
-Tessék? Most meg hülyeség? Az előbb azt mondtad, hogy segítesz?
Hülye vagy? Nem fogod fel, hogy a lányod haldoklik?-üvöltöttem az arcába,
közben egy Motel előtt álltam meg Broadstairs belvárosában. Leparkoltam. -De én
nem tartozom ide. A fenébe is Bonnie. A francokért kellett velem lenned!
-Újra én vagyok a hibás? Bár már megszoktam. Te erőszakoltál
meg nem emlékszel? Tudod mekkora fájdalmat okoztál utána? Depressziós voltam
majdnem egy éven keresztül és megakartam halni, de erősnek kellett lennem, mert
jött Sarah, te meg felszívódtál. Időm nem volt elmondani neked. Aztán már úgy
gondoltam, hogy jobb lesz a lányomnak nélküled, de most mégis szüksége van rád.
-Hagyjuk már a süket dumát! Na csá majd holnap jelentkezem.-csapta
be a kocsi ajtót.
-Tudd meg, hogy utállak!-kiabáltam utána.
-Lehet, hogy hiba volt téged megkeresni!
-Akkor miért hívtál?-ordított vissza
-Mert mégis te vagy az apa! De menj a fenébe....
A kormánynak dőltem és sírtam. Nem akarok holnap vele újra
találkozni...ideges voltam és nem szoktam ezt, de most a halálát kívántam neki.
De lehet, hogy tud segíteni Sarah-n.
Ma volt az első alkalom Sarah születése óta, hogy boldog voltam én
is valamennyire, erre jön és tönkretesz mindent és újra előjött a lelkiismeret
furdalásom. Ettől sosem fogok megszabadulni.
