Szóval jó olvasást és tényleg komizzatok is! A feliratkozást sem felejtsétek el!
Ready or Not...
(part1)
Iskola után kicsattanó örömmel pattantunk a
kocsiba Jenna-val és elindultunk Sarah-ért az oviba. Egész úton csak a One
Direction koncertről tudtunk beszélni.
-Bele gondoltál már a mai nap folyamán abba, hogy milyenek lesznek
majd élőben? Ugyanúgy fognak viselkedni majd,
ahogyan azt mi elképzeltük és ahogyan mások elmondták, vagy teljesen mások
lesznek? És mi hogyan fogunk reagálni, ha már szemtől szembe állunk velük?-halmozta a kérdéseket Jenna, amire
próbáltam egyesével válaszolni.
-Először is nyugodj le Jenna! Mély levegő ki és be...-nagyon vicces volt, ahogyan próbált lenyugodni és
visszatérni a földre és koncentrálni arra, amit mondani szeretnék. Sajnos én nem
tudtam úgy ujjongani vele, mert valakinek az útra is kellett figyelni, hogy
épségben eljussunk Sarah-ért és, hogy el is tudjunk majd menni a koncertre. De
Jenna ha örül, akkor mindenkit felülmúl. Ezért is a legjobb barátnőm.
-Ha végre lenyugodtál, próbálok válaszolni a kérdéseidre. Szóval,
ahogyan te is, én is csak a fiúkon gondolkodtam. Szerintem írtó szexik és
helyesek lesznek...
-Mint mindig, ezt tudtuk!-vágott szavamba Jenna
-Tudom, ezt felesleges újra firtatni! Csak reménykedem, hogy
ugyanolyan hülyék lesznek, mint máskor, remélem, hogy nem leszünk annyira
berosálva és elég nyitottak leszünk arra, hogy normálisan tudjunk velük
kommunikálni. Csak nem leszünk annyira hülyék, hogy beégjünk előttük. Szépen és nyugodtan oda fogunk hozzájuk sétálni és minden
rendben lesz. Remélem...
-Bonnie, a remélem szót felejtsd el. Rendben lesz tényleg minden
és nehogy megint eszedbe jusson az amit reggel leműveltél, és nem akarom meghallani még egyszer, hogy te nem akarsz
jönni a a koncertre, mert nem tudom mit csinálok veled!
-Értettem, már megint igazad van! Befogom a számat és csupa jóra
gondolok!
Ezután csönd lett és tovább vezettem az úton. Egy idő után Jenna megunta a csöndet és bekapcsolta a rádiót.
-Nézzük, mi szól ma nekünk?-kíváncsi arccal nyomta be...majd mindketten
egymásra néztünk és visítottunk egyet. Újra kitört belőlünk a nevetés és finoman de elég hülyén elkezdtünk
"tombolni", ugyanis 1D ment a rádióban.
Rögtön énekelni kezdtem:
-One Way Or another, I'm gonna find ya....I'm gonna getcha,
getcha, getcha, getcha...One Way or Another I'm gonna win ya....-majd Jenna is
bekapcsolódott. A mi elég visító hangunk töltötte be az autó légterét. Az
egészet végig énekeltük. Ekkor újra eszembe jutott, hogy ezt majd élőben is hallhatjuk és milyen jó lesz majd az első sorban állni és együtt énekelni majd velük. Aztán a számnak vége
lett és abbamaradt az álmodozás, mert éppen abban a pillanatban megérkeztünk.
Épp szálltam volna ki a kocsiból, mikor:
-Amúgy elmondod Sarah-nak, hogy hova megyünk péntek este?
-Nem is tudom...lehet, hogy még nem osztom meg vele ezt a nagy
hírt, hisz nem vihetem magammal úgysem és ha megtudja, akkor tudom, hogy csak
nyavalyogni fog, hogy ő is menni akar velünk és nem akarom
elrontani a kedvét. Elég lesz csak aznap este elmondanom neki. Kész tények elé
fogom akkor állítani. Nem lesz kellemes, de bele kell törődnie. Majd hozunk neki valami ajándékot a fiúktól! Hátha megérti
majd...Szóval kérlek, ne említsd előtte a koncertet!
-Jó persze tartom a számat!
-Köszönöm! Várj meg mindjárt jövök...1 perc és hozom
Sarah-t.-azzal kiszálltam és bementem az ovi ajtaján. Benyitottam a csoportba
és megpillantottam a lányomat. Nagy játékban volt a barátnőivel. Gyorsan oda mentem hozzá:
-Sarah, gyere megyünk haza! Mára elég volt a játékból, majd otthon
folytatjuk...
-Anya, végre, hogy jöttél! Annyira hiányoztál.
-Te is nekem kicsim. Most pedig induljunk!
Segítettem beszállni neki a kocsiba. Indultunk is.
-Szia, Jenna!
-Hali, Sarah! Na milyen volt az óvoda?
-Nagyon jó volt. Képzeld el, hogy mondtam az óvónéninek, hogy
láttam ma reggel az apukámat a TV-ben.
-Most Niall-re gondolsz?
-Igen rá. És nem hitte el. Anya, de ez igaz nem??
-Jajj, Sarah ezt már megbeszéltük, hogy nem igaz? Kérlek értsd meg,
hogy nem ő az apukád. Ez lehetetlen, ne untasd
ezzel a dajka néniket, kérlek!...-fordultam hátra hozzá, hogy elmagyarázzam
neki, amit ma már egyszer elmondtam.
-Ó de kár! Egyszer azért elviszel hozzá?-kérdezte
-Majd pénteken találkozik vele...-már elszólta volna magát Jenna
ha nem bököm vállba és intek neki, hogy maradjon csöndben.
-Hogy mi? Tényleg?-lepődött meg Sarah
-Igen, de csak majd a TV-ben nézzük együtt. Úgy értette Jenna.
Éppen haza értünk, szerencsére nem kellett tovább titkolóznom előtte. Ezután már nem szóltuk el magunkat előtte.
-Mondtam, hogy ne szólj semmit, ugye?? Erre te simán kikotyogtad
volna!-förmedtem rá Jenna-ra
-Jól van bocsi, csak kicsúszott a számon. De láthatod, hogy nem
tud semmit.
-Még jó! De most megyek Sarah után. Majd később tali! Szia!
-Okés. Majd beszélünk! Szióka!
-Nagyi, megjöttünk!-rontott be a ház ajtaján Sarah
-Most menj egy picit játszani. Beszélek mamával!-majd elfutott a
szobájába
-Sziasztok! Milyen napotok volt?-kérdezte anyukám
-Nagyon jó! Életem eddigi legjobb napja, de csak péntekig, mert
akkor lesz a leges legjobb!
-Mert hogy?? Mi lesz pontosan pénteken, ha megtudhatom?
-Jenna szerzett kettő V.I.P jegyet a londoni One Direction koncertre!-újjongva kezdtem
mesélni
-Tessék? Most komolyan elakarsz menni?-anya meglepődve kérdezett vissza
-Hát most miért ne? Nem sokszor adódik alkalom egy ilyenre és
tudod, hogy mennyire szeretjük a fiúkat! Meg amúgy is nem szólhatsz bele, hogy
mit csinálok, hisz már 19 éves vagyok!
-Igen és anya. Mi lesz Sarah-val?
-Gondoltam addig vigyázol rá! Kérlek szépen. Őt nem vihetem magammal. Ezért kérlek ne szólj neki, majd én
elmondom ha eljött az ideje.
-Szegény elől mindent el akarsz titkolni?
Legalább ezt mondd el neki.
-Jajj, anya ne kezd már megint ezt! Majd pénteken megtudja csak ne
köss már megint belém!
-Jó felőlem azt csinálsz amit akarsz! Én
végeztem!-dühösen elhaladt mellettem majd én is követtem
-Anya ne haragudj, csak nem akarom, hogy megint azzal gyere, hogy
a gyerek nem tud meg semmit. És ezzel arra is célzol, hogy nem tudja ki az
apukája! És most is mint mindig csak azt tudom mondani, hogy még csak 3 éves,
az egy dolog, hogy érdekli, hogy ki is a másik szülője, de még nem kell megtudnia!
-Végülis igazad van! Nem akartalak kioktatni!-öleltük meg egymást
-Akkor szent a béke?
-De még mennyire!
-Szeretlek anya!
-Én is kicsim!
-Akkor mehetünk pénteken?-vigyorogva néztem anyára
-Igen, de semmi hülyeséget ne csinálj!
-Tudod, hogy most már nem vagyok olyan rossz kislány! Felelőség teljes felnőtt vagyok és ez csak
egy koncert lesz semmi több, vigyázunk magunkra.
Ekkor még nem tudtam magam sem, hogy igazából, lehet, hogy nem
CSAK egy szimpla koncert lesz, hanem valami más is vár majd rám/ránk.
*5 nappal később*
A napok gyorsan teltek, egyik jött a másik után. Mikor hirtelen
feleszméltem, már péntek volt. Épp Sarah-val játszottam, mikor valaki
csengetett.
-Nyitoooom!-kiabáltam a földszintre
-Várj meg itt Sarah. Anya mindjárt jön!-gyorsan lefutottam a lépcsőn és rögtön ajtót nyitottam.
-Meglepetés?? Na kész vagy vagy sem??-Jenna volt az, kicsattanó
örömmel ugrott nyakamba
-Psszt, még Sarah meghallja! Amúgy igen nem sokára kész vagyok,
csak még Sarah-val kell beszélnem.
-Még nem mondtad el neki?
-Épp most akartam, mielőtt jöttél.
-Akkor itt a nagy pillanat. Menj beszélj vele!-azzal visszamentünk
a szobába. Sarah még mindig játszott. Letérdeltem elé és elkezdtem mondókámat:
-Figyel kincsem! Anya most elmegy estére, de megígéri, hogy vissza
jön és hoz neked valamit. jó?
-Hova mész? Elmondod?
-Hát tudod elmegyünk egy koncertre Jenna-val. Megnézzük a One
Direction-t Londonban.
-Én is menni akarok! Látni akarom őket! Apáát akarom.-kiabálva ugrott ölembe
-Te oda nem jöhetsz velünk. Ilyen kicsiket nem engednek be. Értsd
meg, hogy nem jöhetsz el velünk!
-Nem akarom megérteni. Én menni akarok! Légyszi vigyél el!-sírva
könyörgött nekem
-Nem tehetem. Ennél többet nem tudok mondani.
-Ez nem igazság! Én találkozni akarok apával!-addig pityorgott az
ölembe míg mély álomba nem zuhant, így könnyebben eltudtam szabadulni tőle. Lefektettem az ágyába és már indultunk is.
-Tudtam, hogy nem lesz könnyű! Nem hiszem el, hogy még mindig Niall-t tartja apukájának. Ez
kész röhej,már komolyan mondom!
-Nyugi Bonnie. Még kicsi! Sok mindent elképzel, ezt te is tudod...
-Persze! De most koncentráljunk a készülődésre...Valamit magamra kell aggatnom, hogy normálisan nézzek
ki.-bementem a gardróbba és kémlelni kezdtem a ruhákat, de egy sem volt
megfelelő. Majd végül ennél maradtam:
Majd Jenna-nak is választottunk valami csini rucit:
-Azt hiszem készen vagyunk!-kiáltottam fel
Még egy utolsó pillantás a tükörbe és indultunk is.
-Nagyon csinos vagy Bonnie! Biztos, hogy leveszed a lábáról
Niall-t ha meglát!
-Ne hülyéskedj már Jenna. Ennyi erővel akkor ha téged meglát Harry, szóhoz sem fog jutni!
-Haha, jó vicc! Majd meglátjuk mi lesz.
-Anya, indulunk! Nem tudom mikor jövünk! Addig is szia!-anya
vissza integetett és már pattantunk is a kocsiba. Az út gyorsan telt, egy óra
múlva már Londonban voltunk. Messziről láttuk a London Eye-t, a Big Ben-t, ahogy kimagaslottak. Este
még szebben néz ki. Ahogy elhajtottunk mellettük hirtelen megjelent a távolban
a nagy aréna is. Egyre hevesebben kezdett verni a szívem és reszkettem. Majd
megérkeztünk a koncert helyszínre.
-Itt vagyunk Bonnie! El sem hiszem.
-Nyugodj meg, én sem tudok hinni a szememnek. Azt hiszem ide
fagytak a lábaim és nem tudok mozdulni. Én félek Jenna!
-Nem kell félned. Most szépen ki szállunk és elindulunk. Minden
rendben lesz!
-Nincs minden rendben, folyton ezt hajtogatod, de bűntudatot érzek, hogy Sarah nem lehet itt.
-Ő otthon alszik. Már biztos, hogy
mindent elfelejtett! Most egy kicsit kapcsolj ki és felejtsd el a gondjaidat...
-Hát legyen. Jól kell ma éreznem magam!
-Ez a beszéd. Akkor gyere már...mire vársz tapsra?
-Jól van megyek, megyek!
Átvergődtünk a tömegen és a bejáratnál
elvették a jegyeinket, majd egy kedves fiatal férfi mondta, hogy kövessük őt, mert elvezet minket a backstage-be, ahol majd találkozhatunk a
fiúkkal. Hosszú folyosókon át vezetett az út, mikor a férfi megállt.
-Hölgyeim! Itt vagyunk. Egy pár perc türelmet kérek és a fiúk
azonnal jönnek!-majd besétált egy ajtón amire csupa nagy betűvel volt felírva: ONE DIRECTION
-Uram Atyám!-szorítottam meg Jenna kezét
-Itt vagyunk tényleg!-mindketten remegtünk. A torkomban nagy
gombócot éreztem és egy hang sem akart kijönni rajta.
-Menten rosszul leszek. Én ezt nem akarom végig csinálni!
-Nem mész el, maradj itt! Nem futamodhatsz már meg...-hirtelen
visszarántott Jenna majd vártunk.
Pár perc után az ajtó mögül nevetést hallottunk, egyre
közelebbinek tűnt. Megismertem a hangjukat. Ők voltak azok...és felénk tartottak. Majd hirtelen kinyílt az ajtó
és ott termettek előttünk én pedig azt hittem menten
elájulok...
(to be continued)
