Why is it so hard?
A rémálom csak most kezdődött...
Másnap mikor magamhoz tértem, ráeszméltem, hogy mi is történt velem tegnap este. Borzalmas volt visszagondolni...megalázva éreztem magam és elárultnak. Tegnap olyan történt velem, amit nem lehet könnyen elfelejteni. Brad testileg bántalmazott engem. Elveszett voltam, nem tudtam mit csináljak.Minden teljesen másként alakult, ahogy elgondoltam. Talán ez az én hibám is. Az életem romokban hevert. Itt vagyok 16 évesen teljesen kihasználva. Annyira fájt, hogy nem tudtam ez ellen tenni semmit.
Elindultam Jenna-ékhoz. Már csak rá számíthattam.Becsöngettem hozzájuk. Jenna rögtön ajtót nyitott. Az ajtóból aggódó tekintet nézett vissza rám.
-Istenem, Bonnie! Hol voltál? Mi történt veled? Rosszul vagy? Annyira sápadtnak tűnsz.
-Jajj, Jenna...én...nem...én nem így akartam-mondandómat nem tudtam befejezni. Nyakába dőltem és csak sírtam. Jenna nem tudta elképzelni mi történhetett velem, hisz az este még javában buliztunk. Azóta nem találkoztunk...mostanáig.
-Mondd már el, hogy mi a fene folyik itt? Mi lett veled?
-Tudod az este...
-Az este csak úgy eltűntél, nem találtalak sehol, de nem aggódtam, mert gondoltam Brad-el vagy! Vagy valami más volt?
-Igen Brad-el voltam csak hát éppen...
-Mi?
-Nem úgy történtek a dolgok ahogy kellett volna! Tudod mi már rég terveztük, hogy feljebb lépünk egy következő szintre a kapcsolatunkba...de én nem így képzeltem el.
-Mert? Tegnap megtörtént?
-Igen! És soha többé nem akarok rá emlékezni. Brad megerőszakolt és utána csak úgy ott hagyott engem...Ez annyira fáj nekem. Nagyon.
-Komolyan ezt tette veled? Nem is tudom mi ütött belé...Hogy tehette ezt?
-Nem is érdekel...szeretném elfelejteni. Túl akarok ezen esni...meg akarok változni. Helyre hozni mindent.
Pár hétig úgy is tűnt, hogy minden rendben lesz. Igaz Brad-el az eset óta nem beszéltem, sikerült leküzdenem szorongásomat, orvos segítségével. Volt olyan érzésem, hogy szükségem van valakire aki ott van mellettem míg átvészelem ezeket a pillanatokat, éreztem, hogy anyának itt kellene lennie velem, de én a veszekedésünk óta nem álltam szóba vele, fel akartam sokszor keresni, de mindig meggondoltam magam, hisz ő sem keres engem én miért keressem? Szerencsére Jenna befogadott hozzájuk, míg talpra nem állok teljesen. A droghoz már egy ideje nem nyúltam. Nem könnyű de együtt Jenna-val megcsináljuk. Újra kezdem az életemet...végre látok valami fényt az alagút végén és végre élhetem a normális tinédzser életét. Ez nem tartott sokáig, éppen, hogy vissza csöppentem a régi kerékvágásba, az utóbbi időkben nagyon rosszul kezdtem érezni magam...furcsán émelygett a gyomrom, a rosszullét kerülgetett állandóan. Először gondoltam, hogy az elvonó miatt történik ez velem...talán a szervezetem nem szokta meg, hogy nem szedem a sok drogot. De mikor már egyre többször jelentkeztek a tünetek, elkezdtem aggódni. Nem csak rosszul voltam, minden féle édeset kívántam. Mindent felfaltam, ami az utamba került. Elkezdett kattogni az agyam, mi lehet velem. Sajnos rájöttem a baj okára...idegesen ültem le a szobám ajtajába és vertem a fejem az ajtóba.
-Ezt nem hiszem el! Ez nem velem történik meg...
