And now, everything is different...
Mintha nem tanultam volna előző hibáimból, eszeveszetten rohantam. Csak jól akartam magam érezni. De talán ez az eset majd észhez térít...talán minden megváltozik. Lehet, hogy teljesen másként kell majd néznem a világra. Vagy lehet, hogy ettől még rosszabb lesz...az élet kiszámíthatatlan.
Sajnos ami ezután fog történni...nem mindennapi eset, bár már ami eddig történt velem, az sem nagyon megszokott egy ilyen lánytól mint én. Minden egyes alkalommal, hiába, hogy sosem tudom magamat megfékezni, de mindig belegondolok, hogy talán bele is halhatok ha így folytatom, hisz már nem egyszer voltam a halál szélén. Csak játszok az életemmel...teljesen komolytalan vagyok. Ennek az új mottónak élni nem igazán jó dolog, de engem sosem azok a dolgok vonzottak, ami általában mindenkinek megfelelt. volna. Eléggé züllött lett az életem és én élveztem. Furcsa módon mégis volt benne valami más. Megmagyarázhatatlan...
Oda értem a megszokott helyre...nagyon sokan voltak. Sok ismeretlen arcot láttam, mindannyian bedrogozva, ittasan buliztak.
Gondoltam magamba, ez az este nagyon jó lesz...megint jól fogok szórakozni. Semmit nem gondolva végig, újra rosszul cselekedtem, de nem bántam...egy ideig.
A törzshelyünk nagy buli színhelyévé vált. Azonnal Brad-et és Jenna-t kezdtem fürkészni szememmel. Rögtön kiszúrtam őket a tömegből. Fogtam magam, átvergődtem a sokaságon és már ott is termettem mellettük. Enyhén szólva be voltak állva ők is. Hiába, hogy a barátaim is ilyenek és, hogy anyám szavait idézzem:" A barátaid csak tönkre tesznek téged!" én még mindig szeretem őket és nem hinném, hogy ők tettek ilyenné, valahol én rontottam el...ők csak társaság voltak számomra, de mégis úgy érzem, hogy ők az igazi barátaim és nem azok, akik az előtt voltak velem. Annak idején én is az a szende kislány voltam, aki csak megfelelni akart másoknak, de nem sikerült sosem. Megelégeltem, hogy csak parancsolgatnak nekem, de senki nem veszi észre, hogy én mit is akarok, mik az érzéseim...ezután lázadtam mindenki ellen...és most itt vagyok. Egy drogos, alkoholista 16 éves lány.
-Héj, Brad! Hogy került ide ez a sok ember?-kérdeztem tőle, de már alig akart válaszolni nekem, annyira magán kívül volt.
-Nyugi, baby! Csak szórakozni jöttek ide. Lazíts te is...-nem kellett sokáig mondania, én is belevetettem magam a partyzásba, először nyugtalan voltam, rossz érzésem volt, de hamar elszállt. Nem kell kétszer mondani, hogy miért. Újabb anyagot kaptam Brad-től, amit Jenna-val együtt kipróbáltunk. Fergeteges érzés volt utána. Képzeld el, ahogy szétárad a testedben valami felemelően jó érzés és te csak szállsz és bizseregsz. Ilyet éreztem én is.
Mikor éreztem, hogy kezd kimenni belőlem a szer elindultam Jenna-hoz, hogy kérjek tőle még egy kis anyagot...de láttam, hogy egy pasival smárol. Túl jól érezte magát. Engem pedig ott hagyott. *Kösz szépen, most aztán jól magamra hagytál!*-gondoltam magamban. Elindultam Brad felé. Ő hirtelen megfogta a karomat és elrángatott egy sötét szobába.
-Áuuh, ez fáj! Ne szorítsd a karom Brad!-nem tudom mi ütött belé de nagyon fura volt, valami nagyon ütős szert vehetett be de én tényleg féltem tőle. Elképzelni sem tudtam, hogy mi ütött belé...
-Shh. csönd legyen! Minden rendben lesz, ha befogod a szádat.-lökött le az ágyra és bezárta mögötte az ajtót.
-Brad, komolyan megijesztesz! Mi van veled?-néztem rá ijedten, a félhomályban nem nagyon láttam az arcát...csak ahogy a hold fénye besütött a szobába és kirajzolódott az arc vonala, láttam rajta, hogy megfeszül.
-Akarlak...most!-mászott rám, kezeimet lefogta
-Ne, kérlek!
-Mi van? Csak nem kevés volt a pia és az anyag? Azt hittem te is akarod...
-Nem...Brad én nem akarom, mássz le rólam...most!-próbáltam vissza tartani, de ő még így is erősebb volt nálam.
-Én nem így akarom! Nem vagyok rá felkészülve, tudod,hogy én még nem voltam senkivel sem!
-Tudom én, hogy szeretnéd, csak maradj nyugton és nem fog fájni.-ezután elkezdte a nyakamat harapdálni...simogatta az egész testemet. Én egyáltalán nem akartam ezt, egyszerűen nem volt erőm kiszabadulni fogása alól.
-Állj, már meg!-annyira erősen tartott, hogy akárhogy fészkelődtem, akárhogy ki akartam szabadulni alóla...nem ment. Könnyek szöktek szemembe...tudtam innen nincs kijut. Most éreztem azt, hogy nem helyes amit teszek és erre rá is eszméltem, de most az egyszer nem volt semmi menekülő út.
Éreztem vad érintéseit a testemen, ahogy a ruháimat szaggatta le rólam, én pedig mozdulatlanul feküdtem és sírtam.
Erre tényleg nem számítottam. Minden egyes perc olyan hosszúnak tűnt...
Attól függetlenül, hogy elég zűrös életem van, nekem is voltak álmaim és én is elképzeltem, hogy egyszer normális életem lesz. Kezdve attól, hogy majd egyszer igazán szerelmes leszek és az 'első alkalom' is úgy fog megtörténni, ahogy én elképzeltem. Hát már ennek lőttek. Egyáltalán nem úgy történik semmi, ahogy megálmodtam.
Ezek után nem csoda, hogy nem hiszek semmiben sem.
Ott feküdtem anyaszült meztelenül és az az ember, akiről azt hittem, hogy tényleg szeret..most kárt tesz bennem. Nagyon fájt...eszméletlenül, vártam, hogy túl essek rajta. Sajnos a drog miatt, csak rosszabb és rosszabb lett.
-Ne sírj Bonnie. Vigyázok rád.-hangja félelmetes volt,egyáltalán nem éreztem benne semmi gyengédséget csak a durvaságot. Szemei tele voltak vággyal, ahogy felettem mozgott. Végig engem nézett. Megsimítottam az arcom. Én elrántottam fejem. Csak imádkoztam, hogy legyen vége ennek a rémálomnak. De sajnos még csak most kezdődött...
