9/2. rész

Meghoztam az új részt! Tudom, hogy késtem vele, mert már rég fel kellett volna tennem, mert az előző rész után nagyon gyorsan összegyűlt a 7 komment, sőt még több is, aminek nagyon örülök és köszönöm! Kérlek ne haragudjatok, de gondok adódtak és nem volt időm az írásra koncentrálni, de most kész van. Remélem, hogy tetszeni fog és egy picit ez is hosszú lett, de szerintem ez nem jelent akadályt! Szóval kellemes olvasást! Kommentelni és feliratkozni. Az új rész újra 7 komment után jön!

Ui.: Köszönöm a 3000 oldalmegjelenítést! Hihetetlen de igaz. És a 15 rendszeres olvasónak is nagy-nagyon örülök!

Ready or not

(part2)

-Uram Atyám! Ezt nem hisz…-nem tudtam befejezni mert,

-Sziasztok lányok!-először a szőkeség lépett elénk és üdvözölt minket. Belevágott a szavamba, de nem érdekelt, mert egyszerűen nem is tudtam volna több szót kinyögni. Mintha álmodtam volna, nem tudtam felfogni, hogy tényleg ott állnak előttünk mind az öten. Jenna sem tudott mit szólni csak a kezemet szorította, éreztem, hogy remeg.

-Mit nem hiszel el? öhmm bocsi de…megtudhatom a neved?

Nem tudtam el hinni, hogy hozzám szól, csak mikor Jenna oldalba bökött, hogy szólaljak már meg, mert Niall arcán látszott, hogy nem néz minket normálisnak. Gyorsan magamhoz tértem:

-Öhhm, nem hiszem el, hogy itt lehetek! És amúgy Bonnie, Bonnie Evans vagyok!-Niall oda jött hozzám és megölelt

-Ti vagytok a szerencsés rajongók, akik találkozhattok velünk a koncert előtt? Örülök, hogy megismerhettelek!

-Igen mi lennénk azok, szerény szeméylünkben! És nem is tudod elképzelni, hogy mi mennyire örülünk!-mosolyogtam vissza rá

Azonnal szimpatizálni kezdtünk egymással. Annyira közvetlen volt. Hogy az hihetetlen.

-Hééj mindenki! Mizu srácok?-lépett elő Louis

-Áhh, midőn csinos lányok jöttek hozzánk! Annyira szeretem a VIP-s vendégeket! Mindig lenyűgöznek, de ti most biztos dobogósok vagytok!-nagy mosolyt vett az arcára.

-Elég Louis zavarba hozod a lányokat!-vágta tarkón Liam

-Áuu, ez most miért kaptam?-simogatta Louis a pontot ahol nem gyenge ütést akpott

Mi csak nevettünk rajtuk. Nem vártunk többet tőlük, teljesen olyanok, mint amilyennek elképzeltük. Kedvesek és nagyon hülyék.

-Semmi gond. Louis, ha nem lenne barátnőd, meg mertem volna fogadni, hogy te udvarolni akarsz nekünk!

-Még megfontolhatom a dolgot!-kacsintott –De a viccet félre téve én is örülök, hogy itt vagytok és reméljük jól fogtok szórakozni velünk és a koncertet is élvezni fogjátok!

-Igaza van Louis-nak! Remélhetőleg minden rendben lesz és egy jót bulizunk ma este!-pacsizott le Liam Louis-val

-Többiek hol vannak?-kérdeztem Liam-et

-Mindjárt jönnek csak akadt egy kis zűr és azt kell elintézniük.

-Ohh, értem!-látam  Jenna-n, hogy már nem győz Harry-re várni

Aztán ők is megérkeztek.

-Szép délutánt mindenkinek!-köszöntött Harry

-Vas happenin’? Ohh a vendégeink már itt vannak! Sziasztok!

-Sziasztok fiúk!-szólaltunk meg egyszerre

-Kit ismerhetünk meg?-Harry közelebb jött. Bemutatkoztunk neki és Zayn-nek!

-Én Bonnie Evans vagyok és ő itt a legjobb barátnőm Jenna Parker!-mutattam rá

-Örülök, hogy találkoztunk! Tényleg nagyon örülök.-és Harry rákacsintott Jenna-ra

-Mondtam, hogy bejössz neki!-súgtam oda neki

-Harry, ne most udvarolj! Én is itt vagyok és még nem is üdvözöltem a lányokat!-majd Zayn is odajött és megölelt minket

-Hát fiúk őszintén megmondom, nem erre számítottam!

-Én sem!

-Miért? Mit vártatok? Talán nem vagyunk elég udvariasak? Valami gond van?-Niall hirtelen aggódni kezdett és odajött hozzám, hogy megtudja mi a baj

-Szó sincs gondról…sőt annyira kedvesek vagytok! És mikor megláttalak titeket először szóhoz sem tudtam jutni de most, hogy ennyire közvetlenek vagytok, minden félelmem elszállt!

-Általában mi sem vagyunk ennyire nyitottak, de ti ahogy látom mindannyiónkra teljesen hatással vagytok, mint mások! Bevallom azért mi is mindig izgulunk mielőtt találkozunk a rajongókkal, főleg a VIP-esekkel, mert ők még jobban meg vannak őrülve mint a többiek. Több az adrenalin, amit le kell vezetniük és általában rajtunk teszik. De ti megleptetek engem, mert teljesen mások vagytok!-mindenki hevesen bólogatott!

-Ennek örülünk!-mosolyogtam vissza a fiúkra

-És honnan jöttetek ha megkérdezhetem?-szólalt meg Niall

-Canterbury-ből.

-Azitt van nem messze Londontól, ugye?

-Igen, pontosan! De ha a világ másik felén lennétek is eljöttünk volna megnézni titeket. Hála Jenna-nak most itt lehetünk.

-Ez nekünk is jó!-mosolyogott

-Mivel a koncertig még van fél óra, nem szeretnétek megnézni, hogy mi is folyik a színpad mögött?-Liam jött oda és kíváncsian nézett, várta a válaszunkat

-Persze, hogy szeretnénk!-Jenna szeme felcsillogott

-Akkor mire várunk! Gyertek!-Zayn húzott magukkal minket

Elindultunk a színfalak mögé.

-Mondtam, hogy minden rendben lesz! Ugye?-szólt hozzám Jenna

-Igen, megmondtad! Remélem ez így is marad! Nem akarom, hogy bármit is megtudjanak a múltamról vagyis múltunkról!

-Nem fogják megtudni, nyugodj meg!

-De azért Sarah nagyon hiányzik! Bár itt lenne!-szomorodtam el egy kicsit

-Nem szoktam ilyet mondani, szeretem Sarah-t, de most az egyszer felejtsd el egy picikét és élvezd a pillanatot!-összehúztam a szemöldökömet, nem szoktam ilyet hallani Jenna szájából. Furcsa volt ezt hallani, de valamilyen részről igaza volt.

-Hát legyen! Csak egy estére egy picit feledésbe merül a kislányom!

Beszélgetésünket Liam telefon csörgése zavarta meg.

-Azonnal indulok!-hallottam válaszát

-Bocsi srácok, de most mennem kell! Danielle vár. Majd a koncerten látjuk egymást még!-majd megölelt minket és elment

-Kár, hogy mennie kellett!-szólalt meg Jenna

-Sebaj, majd mi megmutatunk mindent!-így mostmár a kis felfedező utunkat 6-an folytattuk. 

Tényleg mindent megmutattak és láthattunk minden olyasmi dolgot, amit általában nem látni és csak ők ismerik ott a járást. De most már mi is. Figyelemmel kísértük, ahogy a fiúk minden egyes helyiségről beszélnek nekünk. Nagyon élveztük. Mint egy mini kirándulás! Akárhányszor ránéztem Jenna-ra csak a nagy mosolyt láttam az arcán. Én is csak ezt tudtam csinálni. Gyorsan eltelt a fél óra és a fiúknak szóltak, hogy készülődniük kell az előadásra és minket is kivezettek a színpad elé, természetesen az első sorba.

-Sajnos az utunk egy része itt véget ért, de még látjuk egymást!-Harry kacér vigyort villantott felénk. Majd menniük kellett.

-Még az ajándékot át kell adnunk! Nem nagy dolog csak egy kis csekélység tőlünk, hogy ránk is emlékezzetek!-nem volt nagy dolog amit adtunk, csak saját készítésű dolgok és persze a Twitter címtől kezdve bármi ami által elérhetnek minket. Mostmár csak imádkozunk, hogy mondjuk Twitteren bekövessenek minket.

-Ez nagyon kedves tőletek lányok! Köszönjük!-örültek neki, ami nagyon jó hír volt számunkra

-De most mennünk kell!

-Addig is sziasztok lányok!-köszöntek el egyszerre. Majd mi az egyik, ők pedig a másik irányba indultak el.

Épp fordultam volna ki az ajtón, mikor valaki megfogta a karomat és vissza rántott.

-Bonnie várj!-szólalt meg a hang mögöttem. Annyira szépen csengett. Rögtön felismertem. Niall volt. Elképzelni sem tudtam, hogy mit akarhat még tőlem. Egy gondolat sem jutott eszembe, csak azon kattogott az agyam, hogy mit akarhat. Örültem, hogy beszélni akar velem. Az egész kis séta alatt annyira kedves volt és végig szemezgettünk egymással. Nem hittem, hogy ez megtörténhet, de mégis igaz volt.

-Igen! Mit szeretnél?

-Én csak…tudod csak szeretném, ha koncert után még beszélnénk egy kicsit. Szeretnélek négyszemközt megismerni! Szabad vagy talán ez túl korai?

-Huh, hát végülis nem! Csak nem gondoltam volna, hogy te majd most engem így elhívsz meg ilyenek! De benne vagyok!

-Szuper! Akkor ugyanide gyere vissza koncert után kérlek!

-Persze itt leszek, de mi lesz Jenna-val?

-Szerintem meg lesz ő Harry-val! De most mennem kell!-majd elszaladt

Én egy ideig sokkos állapotban álltam. De Jenna jött és kizökkentett a gondolataimból.

-Hahó Bonnie! Élsz még?? Mi volt ez a kis beszélgetésetek? Mi folyik itt?

-Semmi különös, csak szeretne még velem beszélni koncert után!

-Ki? Niall?

-Ki más! Igen ő. Úristen nem hiszem el, csípj meg, hogy megbizogyodhassak, hogy ez nem álom!-erre Jenna erőteljesen a karomba csípett

-Áúúú ez fájt!-simogattam a fájó pontot

-Na látod! Ez a valóság! Niall és te…áhhh mint egy love story.

-Ahj, ne már! Ez hülyeség. Inkább menjünk…

-Miért lenne hülyeség? Erről álmodozol már két éve. Nem? Most meg hülyeségnek tartod?

-Nem, csak azért ez nem lesz rögtön love story! De hagyjuk inkább…

Végre kiértünk a színpadhoz. Nagyon sokan voltak ott. Több százezren sikongatva várták a fiúkat. Mi beálltunk az első sorba. Nem sokkal később a fények lecsukódtak és megszólalt a zene és hirtelen megjelentek a fiúk és kitört az ujjongás belőlünk.

Annyira jó érzés volt ott állni és élőben látni őket, ahogy énekelnek és teljesen felszabadultak voltak. Sok hülyeséget műveltek az biztos, de ettől még jobb lett a hangulat. Louis hol Niall-t piszkálta, hol Zayn-nel ugrált, volt amikor Liam-mel ökörködtek, de Harry-vel annyit hülyültek, hogy dőltünk a nevetéstől.

Mivel, hogy mi ott álltunk szinte előttük, nem lehetett nem észre venni, hogy Niall folyton rám nézett. Csak mosolyogtam rá. Persze, hogy ne legyen annyira feltűnő próbált nem csak rám figyelni. Nem gondoltam arra, hogy mit is akarhat ezzel Niall. Arra gondoltam, hogy vannak emberek akik szimpatizálnak egymással és kész. Vagy talán Jenna-nak lesz igaza. De ha nem is az én részemről, de ő felőle lehetséges, mert Harry-vel folyton egymást nézték és elég feltűnő volt.

-Azért ennyire, nem kell kimutatni, hogy bejöttök egymásnak!

-Most mi van? Én csak élvezem! Semmi gond nem lesz belől.

-Ja persze!

-Hagyd már!-majd tovább integetett neki, figyelmen kívül hagyva amit mondtam neki.

-Amúgy, Niall is teljesen kész van tőled.

-Tudom, de nem akarom, hogy más észre vegye. Majd a végén én leszek e miatt az áldozati bárány.

-Én kiélvezem a helyedben is. Egyszer élünk!

-Ezt ne ejtsd ki mégegyszer! Ez az egyszer élünk dolog, nekem a múlt! Ne hántorgasd fel.

-Egyáltalán nem arra gondoltam, de mindegy!

Ezután csöndbe maradtunk és a koncertet figyeltük, ami a vége felé közeledett. Annyit ugráltunk és visítottunk, hogy már lassan hangom sem volt. Mindent videóra vettünk és megörökítettünk.

Utolsó szám a Little Things volt. A srácok kiültek  a színpad szélére és úgy énekeltek. 

Persze Niall pont elém ült le. Annyira aranyos volt, ahogy mind végig tartotta velem a szemkontaktust és mikor a szólóját énekelte csak rám koncentrált, én pedig vele együtt énekeltem. Meg is könnyeztem. Felejthetetlen pillanat volt. A szám végén Niall próbálta tátogni nekem, hogy a színpad mögött vár engem.

A koncertnek vége lett én pedig mentem volna a megbeszélt helyre, de hirtelen megcsörrent a telefonom. Anya volt az. Egy kicsit aggódni kezdtem, hogy ilyenkor miért hív engem. Tudtam, hogy valami baj van. Sajnos igazam lett.

-Halló, anya! Történt valami?

-Jajj, Bonnie! Azonnal siess haza. Baj van?

-Micsoda? Kivel? Sarah az?

-Gyertek haza, mert Sarah rosszul lett. Mentővel vitték kórházba.

-Istenem, miért? Mindjárt indulunk. Fél óra és ott vagyunk!

-Mindent elmondok ha haza értetek. Csak indulj!-majd letette a telefont én pedig Jenna-hoz siettem

-Azonnal indulnunk kell!

-Mi van? Miért? De hát Niall meg a többiek!

-Most nincs idő rá! Sarah kórházban van!

-Úristen! Mi baja van?

-Nem tudom, csak anya hívott, hogy mentővel szállították kórházba.

-Jó induljunk!

Próbáltunk átvergődni a tömegen, kevés sikerrel. Niall-t láttam felénk tartani.

-Hova mész? Már vártalak de láttam, hogy nem jössz! Elmész?

-Tudod én szívesen mennék…de…de mennem kell, tudod, baj van!...a lányom vagyis Sarah! Áhh…bocsi. Szia!

-Hogy ki? Mi van?-hallottam, hogy utánunk kiabál, de már nem tudtam neki rendesen elmagyarázni, hogy mi is történt. Talán még lesz rá alkalom…nem tudom. Sajnáltam, hogy ott kell hagynom, de a lányom beteg…most ő a legfontosabb.

Próbáltam utat törni magunknak, hogy minél hamarabb kiérjünk a kocsihoz és annál hamarabb el tudjunk indulni, amíg a tömegben tolakodtam még hátra pillantottam és láttam, hogy Niall ott áll még és nem érti az egész dolgot. Megjelent ott Harry is és láttam, hogy valamit magyaráz neki.

*Niall szemszöge*

-Hol van Bonnie és Jenna?-jött oda Harry hozzám

-Elmentek!

-De nem úgy volt, hogy még maradnak velünk?

-Így volt, csak Bonnie azt mondta, hogy menniük kell, mert baj van!-meséltem Harry-nek egy kicsit elkeseredve és egy dolgot nem értettem.

-Baj? Milyen baj? Még a koncert alatt semmi gond nem volt!-Harry értetlenkedve kérdezett vissza

-Valami Sarah-ról beszélt, aki elvileg a lánya és vele történt valami.

-Bonnie-nak lánya van?-Harry arcán kiült a meglepődöttség

-De hát olyan fiatal, nem lehet lánya!

-Lehet, hogy csak én értettem élre!-ráztam meg a fejem, lehet, hogy csak kpzelődtem

-Hát haver, jól kifogtad! A csajnak gyereke van. Hoppá!

-Fogd be Harry! Az még nem biztos. Majd kiderítem! Úgy is megfogom keresni!

-Szerintem ez a hajó már elúszott Niall! Sosem fogod megtalálni. Meg amúgy is egy lehetséges anyát akarsz megszerezni? Észnél vagy?

-Soha ne mondd, hogy soha! Mi baj van azzal, ha gyereke van?

-Az, hogy ha ez kiderül, a média szét fog téged szaggatni. És ez a mi rovásunkra megy! Gondolkodj már ember!-Harry-nek nem tetszett, hogy én nem mondtam le Bonnie-ról, de nem érdekelt.

-A többieknek ne szólj még egy szót sem kérlek!

-Na jó legyen! De ha baj lesz én szóltam!

-Nem lesz baj! Kösz haver!-megveregettem a vállát ás elmentem

*Úgy is megtalálom, nem hagyhatom csak így elmenni!*-gondoltam

*Bonnie szemszöge*

Sajnáltam, hogy kételyek közt hagytam ott. Most biztos azon gondolkodik, hogy ki is vagyok én igazából. Elszóltam magam! De hátha nem figyelt fel annyira rá és már el is felejtette. Valahol legbelül mégis azt éreztem, hogy ez nem így van.

-Azonnal szállj be! Istenem Sarah kincsem!

-Bonnie! Jobb lesz ha én vezetek, most te nem vagy olyan állapotban, hogy vezess!-átengedtem a volánt Jenna-nak.

-Igazad van, de siessünk!

-Nyugi, ott leszünk azonnal!-általában ezt az utat egy óra alatt tesszük meg, de most annyira siettünk, hogy 30 perc sem kellett és a kórháznál voltunk. Annyira aggódtam, hogy minden mást elfelejtettem, csak Sarah járt az eszemben.

A sürgősségi osztályra értünk és megláttam anyát. Nagyon aggódott.

-Oh, Bonnie végre, hogy itt vagy!-borult nyakamba anya

-Hol van Sarah? Mi történt vele?-aggódva firtattam a kórtermeket de sehol sem láttam.

-Vizsgálaton van. Ne haragudj rám kislányom!

-Mondd már, hogy mi történt!

-Én csak arra lettem figyelmes az éjszaka közepén, hogy Sarah nagyon sír, bementem a szobájába és láttam, hogy az ágya szélén ül és csupa vér minden körülötte. Azonnal hívtam a mentőket. Egyfolytában azt hajtogatta, hogy a hasa fáj és alig tudott megmozdulni. Folyton téged akart, nélküled nem akart eljönni. De elvesztette az eszméletét a mentő autóban és úgy kellett lélegeztetni. Az orvosok nem tudták mi baja van és még azóta is vizsgálják.-anya sírva közölte velem a történeteket. Nem tudtam megszólalni, magamat okoltam, hogy nem voltam ott vele.

-Istenem, ez miattam van!Ha most otthon vagyok akkor talán nem így történt volna. Ott kellett volna lennem mellette végig.

-Bonnie, ne magad okold emiatt. Ez elkerülhetetlen lett volna még akkor is ha otthon vagy!-próbált megvígasztalni Jenna

-Igaza van Jenna-nak. Egyáltalán nem a te hibád!

-Én tudtam, hogy nem kellene elmenni a koncertre. Volt egy olyan  megérzésem, hogy ez a mai este túl szép ahhoz, hogy igaz legyen!

-Erre ne is gondolj Bonnie! Sarah rendbe fog jönni, ez a legfontosabb most! Nyugodjál le kérlek. Ha idegeskedsz, azzal nem lesz jobb semmi!

Próbáltam higgadt maradni. Kattogott az agyam., azon, hogy mi lehet Sarah-val. Órákig várakoztunk és senki nem jött, hogy értesítsen minket a lányom jólléte felől.

-Most már elég. Meguntam a várakozást! Nem hiszem el, hogy nem tudnak nekünk mondani semmit.-pattantam fel idegességembe

-Eddig nyugodt voltam, de most már nem megy. Megkeresem Sarah-t!

-Várj Bonnie, ne! Ott jön az orcos!-húzott vissza anya

-Doktor úr kérem mondjon valamit, jól van a kislányom?

-Kérem üljenek le!-invitált a doktor. Ebből már nem fog jó kisülni.

-Sajnos nem hoztam jó híreket.

-Jajj, kérem ne! Nagy a baj?

-Igen, elég nagy! A kislányának….

Díj

Most egy picit eltérek a történettől, mert szeretném megosztani veletek, hogy megkaptam életem első díját!! Hurrá, nagyon örülök :) Köszönöm Vikinek, aki a http://jailbirdlife.blogspot.hu/ blog írója :DD Hálás vagyok tényleg :)

Szabályok:1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)



1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?

 Judit :D Általában Jucusnak, Juccnak, Jucinak vagy Jutkának hívnak :)


2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?

Ha tényleg padlón vagyok, akkor akár a legpörgősebb számon is eltudom sírni magam, szóval szinte tök mindegy :((

3. Félsz a sötétben?

Általában igen :P

4. Szerelmes vagy valakibe?
Igen :)

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?

Persze ilyenkor sosem jut eszembe xdd de tudom h már nem kevés volt :P

6. Gondolatban öltél már meg valakit?

Ohh, minden nap megölök valakit gondolatban xdd

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?

Annyira nem hiszek az ilyenekben xdd

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?

Sajnos van :S

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?

Igen xd

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?

Úgy emlékszem, hogy igen *-*

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?

Felülnék az első gépre és egyenesen Angliába repülnék és ott kezdenék új életet :)

12. Szoktál álmodozni?

A nap 24 órájában állandóan :) Álomvilág a második otthonom <3

13. Járnál Chace Crawforddal?

 Először is megtudhatnám, hogy ki az?? :P /tudom Google a barátom xdd/

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?

 2-t vagy 3-at :) Ha 2 akkor egy fiú és egy lány ha 3, akkor egy lány és kettő fiú :) A nevük pedig Boldizsár vagy Zsombor :) ha lány akkor Jázmin :D

15. Adni vagy kapni jobb?

Mindenképpen adni :)

16. Titkom: 

Az bizony titok marad...ÖRÖKKÉ*-*

17. Bakancslista:
Nagyon sok dolog és vágy van a listámon, de az eslő, hogy a One Direction-nel találkozhassak <3

Küldeném :

http://differentheartstogether.blogspot.hu/
http://youreperfecttomestaystrong.blogspot.hu/
http://zaynismylife.blogspot.hu/
http://meandmybestfriendwith1d.blogspot.ro/
http://bejustfriends.blog.neon.hu/page/2/

9/1. rész

Meghoztam az új rész első részét. Annyira hosszú lett, hogy két részbe vettem. Ha erre a részre összejön 7 komment felteszem a második részét is. Remélem tetszeni fog és várjátok, a folytatást. Ja és persze szeretném megköszönni az eddigi 13 rendszeres olvasót és a 10 kommentet az előző fejezethez. ~You, guys are absolutely incredibele! /remélem ez sokatoknak ismerős mondndat!/ 
 Szóval jó olvasást és tényleg komizzatok is! A feliratkozást sem felejtsétek el! 

Ready or Not...

(part1)

Iskola után kicsattanó örömmel pattantunk a kocsiba Jenna-val és elindultunk Sarah-ért az oviba. Egész úton csak a One Direction koncertről tudtunk beszélni.

-Bele gondoltál már a mai nap folyamán abba, hogy milyenek lesznek majd élőben? Ugyanúgy fognak viselkedni majd, ahogyan azt mi elképzeltük és ahogyan mások elmondták, vagy teljesen mások lesznek? És mi hogyan fogunk reagálni, ha már szemtől szembe állunk velük?-halmozta a kérdéseket Jenna, amire próbáltam egyesével válaszolni.

-Először is nyugodj le Jenna! Mély levegő ki és be...-nagyon vicces volt, ahogyan próbált lenyugodni és visszatérni a földre és koncentrálni arra, amit mondani szeretnék. Sajnos én nem tudtam úgy ujjongani vele, mert valakinek az útra is kellett figyelni, hogy épségben eljussunk Sarah-ért és, hogy el is tudjunk majd menni a koncertre. De Jenna ha örül, akkor mindenkit felülmúl. Ezért is a legjobb barátnőm.

-Ha végre lenyugodtál, próbálok válaszolni a kérdéseidre. Szóval, ahogyan te is, én is csak a fiúkon gondolkodtam. Szerintem írtó szexik és helyesek lesznek...

-Mint mindig, ezt tudtuk!-vágott szavamba Jenna 

-Tudom, ezt felesleges újra firtatni! Csak reménykedem, hogy ugyanolyan hülyék lesznek, mint máskor, remélem, hogy nem leszünk annyira berosálva és elég nyitottak leszünk arra, hogy normálisan tudjunk velük kommunikálni. Csak nem leszünk annyira hülyék, hogy beégjünk előttük. Szépen és nyugodtan oda fogunk hozzájuk sétálni és minden rendben lesz. Remélem...

-Bonnie, a remélem szót felejtsd el. Rendben lesz tényleg minden és nehogy megint eszedbe jusson az amit reggel leműveltél, és nem akarom meghallani még egyszer, hogy te nem akarsz jönni a a koncertre, mert nem tudom mit csinálok veled!

-Értettem, már megint igazad van! Befogom a számat és csupa jóra gondolok!

Ezután csönd lett és tovább vezettem az úton. Egy idő után Jenna megunta a csöndet és bekapcsolta a rádiót.

-Nézzük, mi szól ma nekünk?-kíváncsi arccal nyomta be...majd mindketten egymásra néztünk és visítottunk egyet. Újra kitört belőlünk a nevetés és finoman de elég hülyén elkezdtünk "tombolni", ugyanis 1D ment a rádióban.

Rögtön énekelni kezdtem:

-One Way Or another, I'm gonna find ya....I'm gonna getcha, getcha, getcha, getcha...One Way or Another I'm gonna win ya....-majd Jenna is bekapcsolódott. A mi elég visító hangunk töltötte be az autó légterét. Az egészet végig énekeltük. Ekkor újra eszembe jutott, hogy ezt majd élőben is hallhatjuk és milyen jó lesz majd az első sorban állni és együtt énekelni majd velük. Aztán a számnak vége lett és abbamaradt az álmodozás, mert éppen abban a pillanatban megérkeztünk. Épp szálltam volna ki a kocsiból, mikor:

-Amúgy elmondod Sarah-nak, hogy hova megyünk péntek este?

-Nem is tudom...lehet, hogy még nem osztom meg vele ezt a nagy hírt, hisz nem vihetem magammal úgysem és ha megtudja, akkor tudom, hogy csak nyavalyogni fog, hogy ő is menni akar velünk és nem akarom elrontani a kedvét. Elég lesz csak aznap este elmondanom neki. Kész tények elé fogom akkor állítani. Nem lesz kellemes, de bele kell törődnie. Majd hozunk neki valami ajándékot a fiúktól! Hátha megérti majd...Szóval kérlek, ne említsd előtte a koncertet!

-Jó persze tartom a számat!

-Köszönöm! Várj meg mindjárt jövök...1 perc és hozom Sarah-t.-azzal kiszálltam és bementem az ovi ajtaján. Benyitottam a csoportba és megpillantottam a lányomat. Nagy játékban volt a barátnőivel. Gyorsan oda mentem hozzá:

-Sarah, gyere megyünk haza! Mára elég volt a játékból, majd otthon folytatjuk...

-Anya, végre, hogy jöttél! Annyira hiányoztál.

-Te is nekem kicsim. Most pedig induljunk!

Segítettem beszállni neki a kocsiba. Indultunk is.

-Szia, Jenna!

-Hali, Sarah! Na milyen volt az óvoda?

-Nagyon jó volt. Képzeld el, hogy mondtam az óvónéninek, hogy láttam ma reggel az apukámat a TV-ben.

-Most Niall-re gondolsz?

-Igen rá. És nem hitte el. Anya, de ez igaz nem??

-Jajj, Sarah ezt már megbeszéltük, hogy nem igaz? Kérlek értsd meg, hogy nem ő az apukád. Ez lehetetlen, ne untasd ezzel a dajka néniket, kérlek!...-fordultam hátra hozzá, hogy elmagyarázzam neki, amit ma már egyszer elmondtam.

-Ó de kár! Egyszer azért elviszel hozzá?-kérdezte 

-Majd pénteken találkozik vele...-már elszólta volna magát Jenna ha nem bököm vállba és intek neki, hogy maradjon csöndben.

-Hogy mi? Tényleg?-lepődött meg Sarah

-Igen, de csak majd a TV-ben nézzük együtt. Úgy értette Jenna.

Éppen haza értünk, szerencsére nem kellett tovább titkolóznom előtte. Ezután már nem szóltuk el magunkat előtte. 

-Mondtam, hogy ne szólj semmit, ugye?? Erre te simán kikotyogtad volna!-förmedtem rá Jenna-ra

-Jól van bocsi, csak kicsúszott a számon. De láthatod, hogy nem tud semmit.

-Még jó! De most megyek Sarah után. Majd később tali! Szia!

-Okés. Majd beszélünk! Szióka!

-Nagyi, megjöttünk!-rontott be a ház ajtaján Sarah

-Most menj egy picit játszani. Beszélek mamával!-majd elfutott a szobájába

-Sziasztok! Milyen napotok volt?-kérdezte anyukám

-Nagyon jó! Életem eddigi legjobb napja, de csak péntekig, mert akkor lesz a leges legjobb!

-Mert hogy?? Mi lesz pontosan pénteken, ha megtudhatom?

-Jenna szerzett kettő V.I.P jegyet a londoni One Direction koncertre!-újjongva kezdtem mesélni

-Tessék? Most komolyan elakarsz menni?-anya meglepődve kérdezett vissza

-Hát most miért ne? Nem sokszor adódik alkalom egy ilyenre és tudod, hogy mennyire szeretjük a fiúkat! Meg amúgy is nem szólhatsz bele, hogy mit csinálok, hisz már 19 éves vagyok!

-Igen és anya. Mi lesz Sarah-val?

-Gondoltam addig vigyázol rá! Kérlek szépen. Őt nem vihetem magammal. Ezért kérlek ne szólj neki, majd én elmondom ha eljött az ideje. 

-Szegény elől mindent el akarsz titkolni? Legalább ezt mondd el neki.

-Jajj, anya ne kezd már megint ezt! Majd pénteken megtudja csak ne köss már megint belém!

-Jó felőlem azt csinálsz amit akarsz! Én végeztem!-dühösen elhaladt mellettem majd én is követtem

-Anya ne haragudj, csak nem akarom, hogy megint azzal gyere, hogy a gyerek nem tud meg semmit. És ezzel arra is célzol, hogy nem tudja ki az apukája! És most is mint mindig csak azt tudom mondani, hogy még csak 3 éves, az egy dolog, hogy érdekli, hogy ki is a másik szülője, de még nem kell megtudnia!

-Végülis igazad van! Nem akartalak kioktatni!-öleltük meg egymást

-Akkor szent a béke?

-De még mennyire!

-Szeretlek anya!

-Én is kicsim!

-Akkor mehetünk pénteken?-vigyorogva néztem anyára

-Igen, de semmi hülyeséget ne csinálj!

-Tudod, hogy most már nem vagyok olyan rossz kislány! Felelőség teljes felnőtt vagyok és ez csak egy koncert lesz semmi több, vigyázunk magunkra.

Ekkor még nem tudtam magam sem, hogy igazából, lehet, hogy nem CSAK egy szimpla koncert lesz, hanem valami más is vár majd rám/ránk.

 *5 nappal később*

A napok gyorsan teltek, egyik jött a másik után. Mikor hirtelen feleszméltem, már péntek volt. Épp Sarah-val játszottam, mikor valaki csengetett.

-Nyitoooom!-kiabáltam a földszintre

-Várj meg itt Sarah. Anya mindjárt jön!-gyorsan lefutottam a lépcsőn és rögtön ajtót nyitottam.

-Meglepetés?? Na kész vagy vagy sem??-Jenna volt az, kicsattanó örömmel ugrott nyakamba

-Psszt, még Sarah meghallja! Amúgy igen nem sokára kész vagyok, csak még Sarah-val kell beszélnem.

-Még nem mondtad el neki?

-Épp most akartam, mielőtt jöttél.

-Akkor itt a nagy pillanat. Menj beszélj vele!-azzal visszamentünk a szobába. Sarah még mindig játszott. Letérdeltem elé és elkezdtem mondókámat:

-Figyel kincsem! Anya most elmegy estére, de megígéri, hogy vissza jön és hoz neked valamit. jó?

-Hova mész? Elmondod?

-Hát tudod elmegyünk egy koncertre Jenna-val. Megnézzük a One Direction-t Londonban.

-Én is menni akarok! Látni akarom őket! Apáát akarom.-kiabálva ugrott ölembe

-Te oda nem jöhetsz velünk. Ilyen kicsiket nem engednek be. Értsd meg, hogy nem jöhetsz el velünk!

-Nem akarom megérteni. Én menni akarok! Légyszi vigyél el!-sírva könyörgött nekem

-Nem tehetem. Ennél többet nem tudok mondani.

-Ez nem igazság! Én találkozni akarok apával!-addig pityorgott az ölembe míg mély álomba nem zuhant, így könnyebben eltudtam szabadulni tőle. Lefektettem az ágyába és már indultunk is.

-Tudtam, hogy nem lesz könnyű! Nem hiszem el, hogy még mindig Niall-t tartja apukájának. Ez kész röhej,már komolyan mondom!

-Nyugi Bonnie. Még kicsi! Sok mindent elképzel, ezt te is tudod...

-Persze! De most koncentráljunk a készülődésre...Valamit magamra kell aggatnom, hogy normálisan nézzek ki.-bementem a gardróbba és kémlelni kezdtem a ruhákat, de egy sem volt megfelelő. Majd végül ennél maradtam:

Majd Jenna-nak is választottunk valami csini rucit:

-Azt hiszem készen vagyunk!-kiáltottam fel

Még egy utolsó pillantás a tükörbe és indultunk is.

-Nagyon csinos vagy Bonnie! Biztos, hogy leveszed a lábáról Niall-t ha meglát!

-Ne hülyéskedj már Jenna. Ennyi erővel akkor ha téged meglát Harry, szóhoz sem fog jutni!

-Haha, jó vicc! Majd meglátjuk mi lesz.

-Anya, indulunk! Nem tudom mikor jövünk! Addig is szia!-anya vissza integetett és már pattantunk is a kocsiba. Az út gyorsan telt, egy óra múlva már Londonban voltunk. Messziről láttuk a London Eye-t, a Big Ben-t, ahogy kimagaslottak. Este még szebben néz ki. Ahogy elhajtottunk mellettük hirtelen megjelent a távolban a nagy aréna is. Egyre hevesebben kezdett verni a szívem és reszkettem. Majd megérkeztünk a koncert helyszínre.

-Itt vagyunk Bonnie! El sem hiszem. 

-Nyugodj meg, én sem tudok hinni a szememnek. Azt hiszem ide fagytak a lábaim és nem tudok mozdulni. Én félek Jenna!

-Nem kell félned. Most szépen ki szállunk és elindulunk. Minden rendben lesz!

-Nincs minden rendben, folyton ezt hajtogatod, de bűntudatot érzek, hogy Sarah nem lehet itt.

-Ő otthon alszik. Már biztos, hogy mindent elfelejtett! Most egy kicsit kapcsolj ki és felejtsd el a gondjaidat...

-Hát legyen. Jól kell ma éreznem magam!

-Ez a beszéd. Akkor gyere már...mire vársz tapsra?

-Jól van megyek, megyek!

Átvergődtünk a tömegen és a bejáratnál elvették a jegyeinket, majd egy kedves fiatal férfi mondta, hogy kövessük őt, mert elvezet minket a backstage-be, ahol majd találkozhatunk a fiúkkal. Hosszú folyosókon át vezetett az út, mikor a férfi megállt.

-Hölgyeim! Itt vagyunk. Egy pár perc türelmet kérek és a fiúk azonnal jönnek!-majd besétált egy ajtón amire csupa nagy betűvel volt felírva: ONE DIRECTION

-Uram Atyám!-szorítottam meg Jenna kezét

-Itt vagyunk tényleg!-mindketten remegtünk. A torkomban nagy gombócot éreztem és egy hang sem akart kijönni rajta.

-Menten rosszul leszek. Én ezt nem akarom végig csinálni!

-Nem mész el, maradj itt! Nem futamodhatsz már meg...-hirtelen visszarántott Jenna majd vártunk.

Pár perc után az ajtó mögül nevetést hallottunk, egyre közelebbinek tűnt. Megismertem a hangjukat. Ők voltak azok...és felénk tartottak. Majd hirtelen kinyílt az ajtó és ott termettek előttünk én pedig azt hittem menten elájulok...

(to be continued)

8. rész

Tádááám, egy újabb rész nektek!!:D Hosszúra sikerült, hogy legyen mit olvasnotok :) Köszönöm a 13 feliratkozót és az 1900+ oldalmegjelenítést! Hihetetlenek vagytok, de tényleg! Remélem továbbra is elnyeri majd a tetszéseteket a történet és továbbra is kommenteltek! És több feliratkozót is elfogadok :) A következő rész  úgyanúgy 7 komment után jön! És most jöjjön a rész....jó olvasást :D

Two tickets

Megérkeztünk a kocsival. Gyorsan hátraszaladtam Sarah-hoz és kiszabadítottam a biztonsági övből.

Kipattant az ülésből és szaladt az óvoda kapujába. 

-Anya, gyere már te is!-kiabált vissza hozzám

-Megyek kicsim várj meg!-utána indultam. Félve lépek be mindig az intézmény ajtaján. Nem szeretem a szúrós szemeket, ahogy néznek rám, a nálam jóval idősebb anyukák. Akárhányszor Sarah kiejti az anya szót, mindenki undorral néz rám és ez nekem rosszul esik, de már kezdem megszokni. Én büszke vagyok rá, hogy már ilyen idősen felelőségteljes anya lehetek. Beértünk a bejárati ajtón.

-Sarah, gyere adj puszit és légy jó kislány, délután jövök érted ha végeztem az iskolában! Szeretlek!

-Én is szeretlek anya! És tudod én mindig jó vagyok!-borult a nyakamba és kaptam egy nagy puszit tőle.

-Persze, hogy is mertem feltételezni rólad, hogy rossz is lennél valaha! Most menj a többiekhez! Szia!

-Szia!-integetett vissza nekem

-Remélhetőleg nagyobb korára is ilyen jó ember lesz és nem üt majd az anyjára, mert abból nem sok jó fog kisűlni!-szólt hozzám az egyik öntelt szülő, aki sajnos ismerte a múltamat és ezt nem is szerette előttem elrejteni. Már sokszor beszólt nekem, eddig tűrtem, de most betelt a pohár.

-Figyeljen! Magának semmi joga nincs ahhoz, hogy engem vagy a lányomat kritizálja. Hogy jön maga ahhoz, hogy a múltamat hántorgatja?

-Mert? Mi lesz? Megy és dühébe felvágja az ereit? Vagy bevesz valami bogyót? Én a maga helyében szégyelném magam, hogy a gyerekemnek ilyen anyja van!

-Most már csakugyan befoghatja. Igazán nem vagyok már olyan, mint régen. Megváltoztam, amint láthatja- Önnek kellene egy kicsit magába szállni és elgondolkozni, hogy mit mond másoknak, mert lehet, hogy az sértő lehet!

-Ohh, ne oktasson ki! 19 évesen még nem kell sokat képzelnije magáról. Hiszen még gyerek...menjen vissza, ahonnan jött. Ribanc!

-Hogy mi? Tessék?-nem bírtam tovább és egy erős pofonnal válaszoltam, arra amit mondott rám.

A feje vörös lett és nem tudott szóhoz jutni.

-Máskor gondolja meg, hogy mit szól nekem! Viszlát!

-Maga őrült!-ezt már csak messziről hallottam, gyorsan fogtam magam és elmentem. Sajnáltam, hogy ezt a jelenetet a kicsik előtt kellett lerendezni, de nem tudtam mást csinálni. 

Vissza értem a kocsihoz és beszálltam. Ránéztem az órára. Már 8:50 volt.

-Basszus, késésben vagyok! Nem hiszem el, ha az a szajha nem tart fel...áhh, hogy mennyi idióta ember van a Földön!-mérgelődtem magamban, mikor megcsörrent a telefonom. Jenna hívott, gondoltam már nem tudja hol vagyok és aggódik, mint mindig,

-Hello! Mindjárt bent vagyok ne aggódj!-köszöntem neki, egy picit feszült hangon

-Ajánlom, hogy siess, mert van egy nagy hírem számodra és szerintem örülni fogsz neki!-hallottam hangján a boldogságot és az izgatottságot

-Már nagyon kíváncsi vagyok, végre valami jó is fog történni a mai reggelen!

-Mert mi történt?

-Csak annyi, hogy egy szülő az oviban nagyon felhúzott, mikor Sarah-t vittem be és egyszerűen felpofoztam, de nem lett komolyabb baja, de majd a többit személyesen, most leteszem, mert még vezetek. Majd letettem egy hirtelen mozdulattal a telefont. 

Pár perc múlva, már a sulinál voltam. Leparkoltam, Jenna már várt a bejáratnál.

-Istenem te normális vagy? Felpofozni egy másik személyt? Ráadásul a gyerekek szeme láttán?

-De most miért? Szerintem megérdemelte. Ha láttad volna azt az önelégült fejet neki, miközben a lelkembe tiport és piszkált engem és Sarah-t. Úgysem voltam vele jóban és nem is leszek, szerintem ezek után!-mosolyogtam magamon

-Akkor is ez meredek húzás volt tőled. Vegyél vissza Bonnie!

-Jó tudom egy picit túl lőttem a célon. Majd bocsánatot kérek tőle, de ajánlom, hogy ő is tőlem!-annyira szerettem a barátnőmet, mert mindig észhez tudott téríteni, ha valami hülyeséget csináltam.

-Na ez a beszéd! De most jöjjön a NAGY hír! Na szeretnéd már tudni, hogy mi az?

-Még szép, hogy szeretném! Amilyen izgatott volt a hangod a telefonban, biztos valami nagyon jó hír lehet! Na gyerünk már ne húzd az időt...kérlek!

-És most hölgyeim és uraim, dobpergést kérek...taratatatataaaam!-megjátszva magát matatott valamit a táskájában

-Na....mikor mutatod meg?

-És.....nézd meg mim van!-majd előhúzott két papír szerűséget, amit meglátva lesokkoltam.

-Ez most komoly? Ez a miénk?

-Igen, csak a kettőnké. Csak is a miénk! Hát nem örülsz?

-Dehogyisnem örülök, áhhh Jenna ezt nem hiszem el de tényleg.- A kezében két One Direction koncertjegy volt méghozzá V.I.P.-s.

-Fel tudod fogni? Megyünk 1D koncertre, egészen pontosan 5 nap múlva!-én hirtelen a nyakába ugrottam és együtt visítoztunk. Mindenki minket nézett, de nem érdekelt. A kezemben tarthattam azt, amire mindig is vágytam, mióta ismertem őket és ennél jobb nem is lehetett, amit éreztem.

-Találkozhatunk végre velük! Láthatom Niall-t, Liam-et, Louis-t, Harry-t és Zayn-t! És a backstage-be is bemehetünk!

-Pontosan! Nem nagyszerű?

Ezután hirtelen lefagyott az arcomról a mosoly.

-Mi baj Bonnie? Rosszul vagy?-fordult hozzám Jenna. Nem tudta mi bajom lett hirtelen.

-Tudod, csak belegondoltam, hogy találkozok a fiúkkal. Nekem mindenem Niall és hát...

-Most mi van? Az előbb még örültél neki!

-Most is örülök csak én nem érdemlem meg ezt...

-Miért ne érdemelnéd meg? Észnél vagy?-meghökkenve tekintett rám

-Ha találkozhatok vele mi lesz ha nem tetszek neki? Látszik rajtam, hogy nem olyan vagyok mint egy átlagos 19 éves lány. Félek, hogy meglátja, amit el akarok előle titkolni. Ha meg tudja a múltamat? Biztos, hogy nem viszonyulna jól hozzám se ő sem a többiek.

-Jajj, de buta vagy! Hisz már nem vagy olyan mint voltál. Ezen ne rágd magad! Szeretni fog nyugodj meg. Ők minden rajongót egytől-egyig szeretnek.

-De biztos, hogy nem mindenkinek olyan sötét a múltja mint nekem. Én egy rossz drogos vagyok! És ezt nem tudom feldolgozni...-majd sírva elfutottam tőle. Nem akartam tovább erre gondolni. Kavarogtak bennem újra a régi érzések. Ezt nem tudom levakarni magamról....soha.

-Állj meg Bonnie!-futott utánam Jenna

-Na most figyelj egy szóra. Ami történt megtörtént ezen ténleg nem ehet javítani, de az már rég volt és elmúlt! Új életet kezdtél. Én is csináltam rossz dolgokat, de most már én is megváltoztam! Szóval fel a fejjel!

-De nekem van egy 3 éves lányom is?

-Arról nem kell tudnia, ha meg meg is tudja, büszkén vállald fel, hisz nálad jobb anya nincs a világon! Hisz egy gyönyörű, okos kislányod van!-ölelt meg engem. Kezdtem megnyugodni...talán nem is lesz olyan rossz a találkozás. Gondoltam.

-Jó...menni fog! Megcsináljuk. És egy jót bulizunk a koncerten! Már nagyon várom!-végre tudtam mosolyogni és vissza tért a jókedvem és máris izgulni kezdtem, hogy milyen is lesz az a NAGY nap.

-Képzeld el mi lesz ha Sarah-nak elmeséled, hogy kivel találkozol egészen 5 nap múlva!

-Szerintem azt fogja mondani, hogy hozzam haza az apukáját neki, Niall-t, vagy ő is jönni akar majd velünk!-nevetve gondoltunk bele a dolgokba. A nap hátra lévő részében csak erről tudtunk beszélni. Mindketten egyre türelmetlenebbek lettünk.