~Same Feelings But Another Lives: június 2013

Majdnem egy hónapos kihagyás után meghoztam az újabb részt! Egy picit szégyellem magam, hogy ilyen sokat késtem vele, de nem sok időm volt a blogolásra, de mostanra sikerült megírnom a folytatást, ami remélem újra tetszeni fog nektek :) Sajnos véltem észre venni, hogy a kommentek nem gyűltek össze az előző részhez, így lecsökkentem 8 kommentre a kommenthatárt az új rész feltételéhez, de most szeretnék még plusz 2 feliratkozót :) Bár már ennek a 21 rendszeres olvasónak is nagyon örülök! És már az oldalmegjelenítések száma is túl van a 7000-ren :) Hurrá, ennek nagyon örülök!
Ui.: Nagyon jó olvasást kívánok és mondjátok el a éleményeteket chat-en is. Írhattok Facebook-on is :)

Nothing is allright...

Ma volt az első alkalom Sarah születése óta, hogy boldog voltam én is valamennyire, erre jön és tönkretesz mindent és újra előjött a lelkiismeret furdalásom. Ettől sosem fogok megszabadulni.
Ebben a pillanatban arra gondolok, hogy bár ne ő lenne az apa és nem kellene átélni ezt a szörnyűséget se nekem, se Sarah-nak. De sajnos már én magam biztos vagyok benne, hogy ez nem így van, minden igaz ami eddig történt és a vizsgálat csak megerősíti amit gondolok.
Végülis mit akarok én, aki ugyanúgy rossz ember volt? Én akarok normális életet, mikor magam tettem tönkre azt...most el kell szenvednem a következményeket.
*Nem Bonnie, nem gondolhatsz ilyenekre! Minden rendben lesz, csak maradj erős és állj ki magadért. Ne hagyd, hogy holmi rossz emberek a padlóra terítsenek! Megváltoztál és teljesen más ember vagy , egy teljesen új személy! Ne add fel! A lányodért ki kell tartanod.*-bíztattam magam és hirtelen mintha tényleg megerősödtem volna. Máris szebb dolgokon járt az eszem, mint például a randevú a világ legédesebb pasijával és mikor a csók jutott eszembe az ajkam szinte mintha forrt volna, újra éreztem ajkát az enyémen.
Az úton hazafelé mindvégig ő járt az eszembe.

*Niall szemszöge*
Az úton hazafelé mindvégig Bonnie járt az eszembe. Az érzéseim nem csalódtak, ő az a lány, aki kell nekem. Csak az a Brad gyerek ne lenne a képben, szegény Bonnie-t csak idegesíti és ő Sarah apja. Bárcsak én is tudnék segíteni a beteg lányon. Akármilyen áron, de segítek és Bonnie és én együtt lehetünk és végre az ő élete is boldog lehet. Nincs szükség arra, hogy mindenki tudja, csak azt akarom, hogy velem legyen! Az én életemben viszont ez nehéz, extra nehéz...még nem tudom, hogy oldom meg, de menni fog. Hisz a mai este is őrült rajongók és paparazzik elől való menekülés nélkül telt el.
Épp a kocsimból szálltam ki, mikor már az ajtóban hallottam, hogy valamelyik srác idegesen ordibál odabent és próbálják a többiek lenyugtatni. Ugyan mi baja lehet?
-Komolyan normális? Ezt akartátok most? Nézzétek meg mi lett belőle! Alig ismeri, de már olyan nagy port kavart! Komolyan mondom ha hazaér a puszta két kezemmel fogom kitekerni a nyakát!-hallottam, ahogy Harry nagy hangerővel mondja a magáét, szitkozódik,fogadni mertem volna, hogy rólam volt szó.
-Harry! Az Isten szerelmére...ezzel nem mész semmire, ha törsz, zúzol! Csillapodj már egy kicsit!-ordított rá, ha jól hallottam Louis. Egy ideig álltam a bejárati ajtó előtt és hallgatóztam, majd idegesen nyitottam be, mikor mindenki hirtelen megállt és felém fordult. A nappaliban felforgatva minden, a fiúk ideges szemekkel tekintettek felém.
-Itt meg mi a fene folyik?-kérdeztem meglepődve. Vetettem le kabátom és indultam, a felfordult szobába, ahol mintha egy hurrikán söpört volna keresztül.
-Fogalmad van, hogy mit tettél?-indult meg felém Harry, a keze ökölben volt. Soha életemben nem láttam még ilyennek.
-Héj, állj le! Ne tedd ezt.-rántotta vissza Zayn.
-Miről kellene tudnom?-értetlenül kérdeztem vissza.
-Néztél most TV-t?-újra Harry szólt, egy picit nyugodtabb volt.
-Nem! Még csak most lett vége a randinknak Bonnie-val! Mikor néztem volna?
-Ohh, hogy az a hülye r*banc!-ordított fel újra a dühös göndör. Mindent tönkretett érted Niall? Mindent!
-Mi a fészkes fenéről beszélsz? Valaki elmondná?
-Inkább nézd!-utasított Liam és bekapcsolta a TV-t, ahol az összes csatornán szinte én voltam, Bonnie-val a nagy hír, akikről mindenki beszélt.
*Az este folyamán lencsevégre kapták Niall Horan-t a One Direction szőke szívtipróját, ahogy egy eddig nem látott, csinos fiatal hölggyel hagyja el London egyik legpuccosabb szállodáját!*-hangzott a hírekben. Ezt hallva nem jutottam szóhoz, csak ültem magam előtt.
-De ez végülis, hol rossz?-mutattam a TV-re, ahol még mindig a mi képünket mutatták. -Ebben még semmi rossz nincs, amiért ki kellene akadni! Vagy velem nem történhet ilyen?
-Ez még hagyján! Nézd tovább!
*Itt még nincs vége a történetnek, ugyanis már az első alkalommal a pár máris forró csókolózással búcsúztak el egymástól,

úgy tűnik a sármos szépfiú most hosszú távra tervez? De ki ez a titokzatos lány? Hamarosan ezt is megtudhatjuk!*

-A fenébe!-fogtam fejemet. -Nem tudhatnak ennél többet!
-Most komolyan ezt akartad? Azt mondtad óvatos leszel! Most elindítottál egy nagy lavinát és addig nem fog megállni míg le nem dönt! Azt hiszed nem fogják előbb-utóbb megtudni, hogy ki ez?-hadonászott előttem Liam és már megint okoskodott.
-Áhhhh! Elég!-pattantam fel -Felfogtam, hogy mi van!-majd a telefonom kezdett csörögni. Felvettem.
-Igen, itt Niall Horan!-szóltam bele.
Fél percig nagy csöndben hallgattam.
-Nem...nem nyilatkozom!-majd letettem
-Máris zaklatnak! Hogy lehetsz ennyire tökkelütött?
-Harry ne csináld már!
-Máris úgy foglalkozol a csajjal, mintha ezer éve szerelmes lennél belé! Nem gondoltad, hogy valaki meglát titeket?-rázott meg erőteljesen.
-Vedd le rólam a kezed!-löktem el. -Nem tudom, hogy sikerült ezt elkövetnie annak a normálatlan paparazzinak, de ha megtalálom, nagyon megkeserüli.-ütöttem meg a falat az öklömmel.
-Ezzel nem mész semmire sem haver, inkább próbáljunk meg együtt működni és helyrehozni ezt az egészet!-javasolta Zayn.
-Ezt? Helyrehozni? Nem lehet! Most mi isszuk meg a levét ennek is! És ha kiderül még több a csajról neked annyi Niall...hülyének fognak nézni!
-Befoghatnád már igazán Harry! Úgy papolsz itt nekem, mintha te olyan tökéletes lennél és az utóbbi 2 és fél év alatt semmi hülyeséget nem követtél volna el! Pedig nem így van. Gondolj meg a sok borzalmas és szánalmas cikkről az újságokból, mikor téged is elkaptak ilyen-olyan nőkkel! Én sem borultam ki, nem úgy mint most te. Azt hittem barátok vagyunk, de nem úgy tűnik.-keltem ki magamból és beolvastam Harry-nek.
A telefonom megint megcsörrent.
-Tessék!-szóltam bele ingerülten. Már megint egy újságíró volt, elegem volt.
-Menjenek a fenébe! Nem bírják megérteni, hogy nem mondok semmit? Hagyjanak már békén!-nyomtam ki a készüléket. Nem akartam tovább itt maradni, ezért el akartam menni, ahol nem zaklat senki.
-Most ugyan hova mész? Beszéjük meg Niall, kérlek, nem akartalak kioktatni...-szólt utánam Harry.
-Fogd be. Engedj, hagy menjek el...majd jövök!-csaptam be az ajtót magam után.
-Niall! Állj meg!-lépett ki utánam Louis.
-Ugye nem akarod te is kezdeni? Lehet, hogy hibáztam de nem bántam meg. Nem kell újabb fejmosás, azt megkaptam Liam-től és már nem éppen a barátomnak nevezhető Harry-től.
-Csak jót akarnak neked!
-Így? Hát akkor nem sikerült.
-Mindannyian egy kicsit kiborultunk, na jó Harry-t kivéve, mert ő elég dühös lett, de fogdd már fel, hogy csak neked akarunk jót, ha hagyod, mert talán meg lehet állítani az elindított lavinát, ha időben vissza csinálunk mindent!-lépett közelebb és a kezét a vállamra tette és együtt érzően nézett rám. Egy ideig csak figyeltem, láttam rajta, hogy szeretne segíteni és mellettem áll de ez kevés, én nem tágítok.
-Sajnálom. Nekem ez nem megy! Nem akarom vissza csinálni! Nekem fontos annyira Bonnie, hogy vállaljam érte a felelőséget minden áron!-majd bepattantam a kocsiba.
Louis kitárt karokkal nézett utánam, meglepődött azon amit mondtam.
Épp csuktam volna be az ajtót, mikor hirtelen megakadályozta, hogy elmenjek és az utamba állt.
-Most mi van?-néztem rá.
-Képes lennél Bonnie-t választani a banda helyett?
-Én nem ezt mondtam, csak, hogy ebben a helyzetben nem mondhatok le róla. Inkább most őt védeném, minket valahogy úgyis kihúznak a bajból, vagy majd én helyrehozom! De most el kell mennem hozzá.-majd elhajtottam.
Igazából még fel sem fogtam mi is történt az utóbbi húsz percben csak azt tudtam, hogy Bonni-nek erről tudnia kell ha eddig még nem hallott a 'nagy' hirről. Ezt, hogy fogom helyre hozni nem tudom, de most nem is érdekel.
Csak beszélni akarok vele. Nem tudtam várni, így míg úton voltam felhívtam. Kicsöngött és rögtön felvette.
-Szia, Bonnie! Otthon vagy, mert beszélnünk kell?! Baj van!-vázoltam fel a helyzetet. Meg sem várva, hogy válaszoljon.

*Bonnie szemszöge*
Már egy ideje otthon tettem-vettem, nem tudtam hol állt a fejem. Csak kattogott ezen is azon is. Jenna elment itthonról így egyedül maradtam, terveztem, hogy éjszakára bemegyek Sarah-oz a kórházba, addig is vele leszek. A mai nap sok minden történt és már elfáradtam, csak nyugalmat akartam, de nem tartott sokáig. Megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Niall neve villogott. Mosolyra húzódott a szám és örömmel vettem fel a készüléket.
-Igen?-szóltam bele, közben folyton mosolyogtam.
-Szia, Bonnie! Otthon vagy, mert beszélnünk kell?! Baj van!-hangja zavart volt és ideges. A mosoly lefagyott az arcomról. Tudtam, hogy valami történt.
-Igen itthon vagyok, de most készülök a kórházba. Mi a gond?-érdeklődtem tőle.
-Várj meg, 10 perc és ott vagyok és mindent elmesélek, megmutatok! Csak maradj addig otthon, ne menj sehova se.-utasított
-Jó, maradok! De mondj már valamit, mert megijesztesz!-de már a telefon túlsó felén nem hallottam senkit. Letette.
Ezután várni kezdtem és mindig az órát néztem, hogy mikor telik le a 10 perc, majd azon töprengtem mit akar nekem megmutatni. Fel-alá járkáltam. Az idő lassan telt, majd újra a telefonom csöngött csak most Jenna hívott.
-Azonnal kapcsold be a TV-t!-szólt bele feszülten.
-De miért?
-Csak kapcsold be és meglátod!-odamentem és bekapcsoltam, majd megláttam amire nem számítottam és szerintem Niall is ezt akarta nekem megmutatni.
-Szent Isten!-a telefon kiesett a kezemből, mikor magamat láttam a képernyőn és rólam és Niall-ről fecsegett mindenki.
-Ezt nem hiszem el! Hogy történhetett ez?-bámultam magam elé
*Hahó, Bonnie itt vagy?*-jött a hang a padlón heverő telefonból. Gyorsan felkaptam és visszaszóltam.
-Kiderült. A francba is.-lesokkolt a hír. Mindenki azt akarja tudni, hogy ki vagyok.
-Bonnie, figyelj most le kell nyugodnod!-nyugtatgatott Jenna.
-Most? Nem tudok lenyugodni! Ezt akartam elkerülni, erre alig, hogy elváltunk már rólunk csevegnek mindenhol!-épp csengettek, így abba maradt a beszélgetés, tudtam, hogy Niall az.
-Bocs, de most le kell tennem! Csengettek! Majd még beszélünk! Szia.
-De Bonnie várj...-majd letettem. Nem vártam meg, hogy befejezze.
Az ajtóhoz rohantam, gyorsan kinyitottam azt.
-Mekkora egy...-ütöttem a mellkasát megállás nélkül, amit Niall nem tudott mire vélni csak állt a küszöb előtt.
-Szóval már láttad?-nézett rám idegesen.
-Még szép, hogy, hisz még csak a hülye nem látta.-beljebb lépett, közeledett felém, hogy megöleljen de én eltoltam magamtól.
-Hagyj békén Niall! Látni sem akarlak.-ordítottam le.
-Minden csak erre az egészre ment ki. Nem is szeretsz engem igazán, minden csak a hírnév miatt csináltad. Hát szuper, tessék itt van az eredmény. Megkaptad, amit akartál...boldog vagy?-a sírás kerülgetett már, és hirtelen már nem bírtam tovább és könnyek közt törtem ki.
-Shh, Bonnie! Ebből semmi nem igaz, én szeretlek teljes szívemből.-simogatta meg arcomat és letörölte könnyeimet, de én elrántottam a fejemet.
-Nem hiszek neked! Húzz el...
-Figyelj ide! Nem tudom ki tette, de nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Én sem így akartam, hisz megígértem, hogy vigyázok rád, de sajnos nem sikerült! De helyre hozom.-mentegetőzött
-Ez nem ilyen könnyű, neked ezt már tudnod kellene. Most mindenki azt találgatja, hogy ki az a lány, akivel csókolózni láttak téged! Holnapra már mindent tudni fognak rólam és én ezt nem akarom. Ha kiderül, hogy milyen ember voltam régen, mindenki csak utálni fog téged és engem is. Már az elején tudtam, hogy nem szabadna ebbe az egészbe bele mennem! Hülyeség volt miden, amit eddig gondoltam, azt hittem melletted lehet egy normális életem nekem és Sarah-nak, de milyen buta voltam, hogy ezt el is hittem!-ütöttem magam fejbe. -Ezek után csak rosszabb lesz! Még, hogy így akartam új életet kezdeni? Nekem ez már most sok...nem akarok minden nap a TV-ben szerepelni, mint Niall titokzatos, furcsa, drogos barátnője! Már előre látom a címlapokat is.
-Ne gondolj már ilyenekre! Ígérem, hogy pár nap és mindent elfelejtenek és tényleg normális életed lehet! Bízz bennem. És te úgy is tudod, hogy nem vagy már olyan mint régen! Nem akarlak csak úgy elveszíteni, mikor még nem is olyan régóta vagy az enyém! Nekem ez nem menne...csak úgy itt hagyni téged. Ne utálj kérlek! És ne sírj, én szeretlek!

-Nem, Niall...nekem nem megy! Nem tudok hinni neked. Sajnálom! Jobb lenne ha nem találkoznánk többet! Mindkettőnknek jobb lesz így. Te foglalkozz a bandával, hisz gondolom ott is nagy port kavart ez a hír...
-Velük ne foglalkozz. Nekem most te vagy a legfontosabb!-ölelt át.
-Mondtam, hogy nem! Nekem Sarah-val kell lennem és megvédenem őt. Kérlek most menj el és ne hívj többet ha lehet!-igazából nagyon fájt ezt mondanom, mert megszerettem őt, de ha azt akarom, hogy békén hagyjanak minket inkább megszakítom Niall-el a kapcsolatot. Borzalmas érzés volt elküldeni, de így éreztem helyesnek.
-Nem akarlak itt hagyni Bonnie!-szorított újra magához
-Ne nehezítsd meg a helyzetet Niall!-nyitottam ki a bejárati ajtót. Ő egy ideig csak állt előttem. Szomorú és csalódott volt. Lehatott fejjel álltam én is és a könnyeim újra megindultak szemeimből és gyorsan folytak végig az arcomon. Niall kilépett az ajtón, de egy utolsó csókra még visszahúzott magához.
Azt kívántam bárcsak így maradnánk örökre. De nem lehetett.
-Sajnálom!-ennyivel el is húzódott tőlem.

Mikor elváltunk egymástól, csak intettem neki, majd becsuktam az ajtót. A könnyeim nem akartak elállni. A kis ablakból néztem, ahogy elhajt az ajtó előle.

Nagy erőt vettem magamon és bekapcsoltam a laptopot, de rossz választás volt, mert már az intereneten is mi voltunk a fő téma. A twitteren is sokan azt találgatták, hogy ki lehetek én?!

Sok borzalmas kommeneteket olvastam:

*Ki ez a csaj? Úgy néz ki mint egy rossz k*rva! *

*Niall sokkal jobbat érdemelne!*

*Ilyen csúnya lányt még soha életemben nem láttam! Kiégett a szemem.*

*Hogy halna meg az a lotyó. Ha megtudom, hogy ki az a saját kezeimmel fojtom meg.*

Ezeket olvasva csak rosszabbul éreztem magam. Ezt már nem lehet sehogy sem vissza csinálni. Mindenki utál és konkrétan a halálomat akarják. A rajongók kikeltek magukból. Bár ne lennék itt és mi lesz Sarah-val? Sok kérdés kavargott a fejemben és most nem láttam a fényt az alagút végén. A baj csak most kezdődött már megint. Vajon valaha sikerül nekem nem bajba sodorni magamat?

~Same Feelings But Another Lives

2013/06/13

3. díj

2013/06/03

14. rész