10. rész

Húsvét alkalmából egy picit későn, de hoztam nektek egy újabb részt...mivel sokan "mérgesek" voltatok rám xdd, hogy miért hagytam abba pont az izgalmas résznél. Hát most itt a folytatás, a nyuszi hozta ajándékba és remélem tetszeni fog nektek. Köszönöm a sok látogatót és a 9 kommentet az előzőhöz. Ugyan úgy várom a 7 kommentet ehhez a részhez és aztán felteszem a következőt. Most pedig jó olvasást és utólag is Boldog Nyuszit midenkinek! :D Ne felejtsetek el feliratkozni!

Ui.:Most már tudtok nekem a chat-ben is üzenni, így bátran írjátok le oda is a véleményeiteket. Szivesen fogadok hideget-meleget. De azért finoman :P

I'm gonna find the answer....

-Jajj, kérem ne! Nagy a baj?

-Igen, elég nagy! A kislányának…- a doki nagyot nyelt. Nehezére esett megosztani velünk a gondokat. -Nehéz ezt elmondani…

-Kérem doktor úr ha még jobban húzza az időt menten megbolondulok! Mondja már, hogy mi van Sarah-val!-pattantam fel a székről és megragadtam az orvos köpenyét és rángatni kezdtem.

-Azonnal mondja meg!

-Kérem Ms. Evans! Nyugodjon le!-ültetett vissza

-Szóval elvégeztünk jó pár vizsgálatot, hogy kiderítsük mi okozta a vérzés és a hirtelen ájulást Sarah-nál. Sajnos a tesztek súlyos betegséget diagnosztizáltak nála.

-Micsoda? Milyen súlyos betegséget? Kérem mondja, hogy csak viccel!-hogy is viccelne, ilyenekkel általában nem viccelődnek. Csak én próbáltam elhitetni magamnak.

-Sarah súlyos leukémiában szenved! Ha nem kerül gyorsan donor listára és nem kap minél hamarabb egy új csontvelőt, sajnos bele is halhat.-én itt teljesen lefagytam és nem akartam hinni a füleimnek.

-Neeeeeeeem!-üvöltve térdemre estem.

-Miééért? Miért Sarah-t bünteted? Én voltam az aki rosszul cselekedett egész életében és őt bünteted helyettem? Mit vétett ő ellened? Itt vagyok! Engem átkozz ne őt!-mutattam két kezemmel az ég felé és a könnyek záporban hulltak szemeimből.

Hirtelen összerogytam a földön.

-Shhh, Bonnie! Gyere állj fel! Ki kell tartanod!-nyugtatgatott anya

Hiába próbálkozott ő is és Jenna is nem sikerült, hisz ők is ugyanannyira idegesek és rémültek voltak, mint én. Így nehéz volt megnyugodni.

-De ez hogy történhetett?-kérdeztem az orvost

-Mivel, hogy vért hányt ezzel sok vért vesztett ez még egy nagy baj és pótolnunk kell azt, de mivel leukémiája van ez megnehezíti a dolgot. Nagyon magas a láza és mivel ilyen kicsi még a magas láz miatt vesztette el az eszméletét. Nagyon legyengült.

-De hát semmi baja nem volt még eddig.-válaszoltam az orvosnak meglepődve

-Mondjuk az utolsó orvosi szűrésen azt mondták, hogy sokat fogyott, de nem gondoltunk rosszra, hisz mindig is rossz evő volt és azt mondták, hogy nála ez még nem nagy baj. De az anyai megérzéseim megint beváltak, mert éreztem, hogy nincs ez rendjén, de mégsem vittem el kivizsgáltatni én hülye. Nem hiszem el!

-Ez nem a maga hibája! Nem tudhatta, hogy ez a baja!

-És most már jól van? Magánál van? Meglátogathatom?

-Sajnos még nincs eszméleténél, lélegeztető gépre kapcsoltuk, így most mesterségesen lélegeztetjük!

-Nincs magánál még mindig?

-Igen, mint ahogy említettem sok vért vesztett és a magas láz miatt a szervezete nem bír küzdeni. De mindent megpróbálunk, már felkerült a donor listára és próbáljuk minél előrébb helyezni őt a listán, mert nagyon nagy szüksége van egy úgy csontvelőre, de sajnos még így is nagyon sokan várakoznak új donorra és ez bele telhet hónapokba is és lehet, hogy késő lesz!

-Én felajánlkozok! Majd én megteszem érte, az én csontvelőm biztos jó lesz!

-Kislányom, ez nem így megy! Nem ilyen könnyű a dolog!-jött oda anya

-Mi az hogy nem így megy?

-Igaza van az édesanyjának! Először vért kell vennünk, hogy megállapítsuk, hogy azonos-e a vércsoportjuk, mert ha nem akkor nem lehet elvégezni a műtétet.

-És ha senkinek sem lesz jó, akkor hagyjuk meghalni? De még csak 3 éves? Lennie kell megoldásnak!

-Ezért helyeztük a listára.

-De most mondta, hogy hiába van az elején így is hónapokba telhet, mire kerül egy megfelelő donor.

-Erre nem szabad gondolni Bonnie! Higyjünk abba, hogy hamarosan meggyógyul Sarah!

-Jajj, Jenna! Bár így lenne. Még most is azon gondolkodom, hogy miért ő és miért nem én? Nekem kellene ott feküdnöm, nemneki. Én vagyok az aki bűnös volt évekig…ő tényleg nem tehet semmiről.

-Ne magadat hibáztasd. Sajnos a leukémia bárkinél jelentkezhet. Most csak a gyógyulásra kell gondolni.

-Sarah-ért erős leszek! Szüksége van rám!-álltam fel székemről

-Ez a beszéd. És mi itt leszünk veled és Sarah-val, nem lesztek egyedül.-ölelt meg anya

-Köszönöm!-öleltem vissza

-Kérem jöjjenek el velem, levesszük a vért és így megtudjuk, hogy alkalmasak-e donornak.

Mindannyian elmentünk a laborba és sorban levették a vért.

-Mikorra lesz meg az eredmény?-kérdeztem a nővért

-Holnap reggelre!

-Jajj, Istenem olyan soká lesz még. Én addig nem tudok várni!

-Pedig ki kell várnod. Mindannyian várunk Bonnie!

Ezután az orvos elkísért Sarah-oz. Megálltam a kórterem előtt. Először csak bepillantottam a résen az ajtónál. Megláttam rögtön beszaladtam.

-Jajj, Sarah! Kislányom…-ültem le mellé az ágyához és a kezét az arcomhoz emeltem. Eszméletlenül feküdt, mindenhol a csövek lógtak. Csak a lélegeztető gép tartotta most életben. Sírtam, csak sírni tudtam.

-Minden rendben lesz! Minden rendben lesz!-hajtogattam egymás után

-Anya megment téged csak tartsál ki!-beszéltem Sarah-oz, közben az arcát simogattam. Már nagyon késő volt, elég fáradt voltam de nem akartam egy percre sem magára hagyni Sarah-t.

-Bonnie, nem kellene egy kicsit pihenned? Menj haza, aludj egy kicsit, addig itt maradok vele!-jött oda anya hozzám

-Nem! Nem megyek sehova sem! Itt maradok vele. Jól vagyok!-nem tágítottam

-Biztos?

-Biztos!-emeltem meg a hangom

-Jól van csak segíteni akartam!

Nagyot sóhajtottam. –Bocsánat anya, nem akartam kiabálni veled!

-Semmi baj kicsim! Megértem, hogy feszült vagy!

-Inkább menj haza te. Jenna majd haza visz!

-Biztos ne maradjak?-kérdezte Jenna

-Igen biztos. Itt leszek vele!-majd Sarah-ra pillantottam

-Akkor majd reggel jövünk! Szia kicsim.-nyomott egy puszit anya a homlokomra majd Sarah fejét megsimogatta és kilépett az ajtón.

-Holnap én is jövök! Addig szia! Légy erős.

-Az leszek! Szia!-majd Jenna is elment.

Ott maradtam Sarah-val, egész éjjel a kezét fogva ültem az ágya mellett. Énekelni kezdtem neki a kedvenc számát, amit mindig akkor énekeltem neki azt a dalt, amit elalvás előtt szoktam neki.

-Csak tarts ki kérlek Sarah!-suttogtam, majd folytattam az éneklést. Halkan, csöndben. MIndig szerette ha ezt énekelem neki.

Majd a nagy fáradtságtól elgyengülve lehajtottam a fejem és elaludtam.

Reggel ugyanott ébredtem. Sarah mozdulatlanul feküdt.  Hallottam a gépek csipogását. Sosem szerettem a kórházakat. Nem kellemes emlékek fűznek hozzám. Ezek után pedig csak rosszabbak.

Gondolataimat az orvos szava zavarta meg.

-Khmm-köhintett. –Jó reggelt Ms. Evans…jöttem Sarah-oz és meghoztam a labor eredményeket is.-hirtelen felpattantam

-Mondja, hogy jó hírei vannak!

Az orovos arca kedvtelen volt és szomorú. Láttam rajta, hogy egyáltalán nem hozott jó híreket.

-Sajnos a vérvizsgálat azt mutatta ki, hogy sem az édesanyja, sem Ms. Parker és még maga sem alkalmas donornak. Nagyon sajnálom!

-Ezt nem hiszem el! Akkor most mi lesz?

-Várunk!

-Várunk? És ha addig meghal? Nem ülhetünk ölbetett kézzel!

-De sajnos már nincs több donor lehetőség a családban!-magyarázott az orovos

-Vagy mégis!-támadt egy ötletem

-Van még valaki?

-Igen! Sarah édesapja.

-És ő most hol van?

-Messze! Még Sarah születése előtt elhagyott.

-Fel tudja keresni?

-Sarah érdekében bármit megteszek! Utána fogok játrni.

-Minden lehetőseg meg kell ragadnunk Ms. Evans. Minél hamarabb értesítenünk kell az apát!-majd elhagyta a szobát. Ezután anya és Jenna érkezett meg.

-Szia kicsim! Láttuk az orvost kijönni. Na van valami hír?

-Van…csak nem jó! Mivel nem vagyunk jók donornak, eltérőek a vércsoportjaink.

-Akkor ez nem vált be?-kérdezte Jenna riadtan

-Még nincs minden veszve! Felkeresem Brad-et. Most szükség van rá. Még is csak a lánya súlyos beteg, csak megérti és segíteni fog!

-Hogyan indulsz neki? Azt sem tudod, hogy él-e vagy hal?-fordult felém anya

-Annyit tudok, hogy Amerikában él. Majd felkeresem a testvérét James-t, hátha ő segít több információt keresni róla. Biztos, tudja a címét és a telefonszámát.

-Most el kell mennem! Maradjatok itt. Próbálom megkeresni James-t a házuknál!

-Jó itt maradunk! Remélem szerencsével jársz.

-Hát még én!-majd kiviharzottam a kórteremből. Bepattantam a kocsiba és elhajtottam Brad-ék házához, reménykedtem, hogy James otthon lesz. Már 3 éve nem voltam itt és egy kicsit féltem. 20 perc múlva megérkeztem. Kiszálltam a kocsiból és az ajtóhoz siettem. Csöngettem. Egy kis idő után ajtót nyitottak. Egy magas kigyúrt barna hajú srác állt meg előttem. Nem nagyon ismertem rá, csak sejtettem hogy ő Brad testvére. Mikor utoljára láttam sokkal kisebb volt és azóta nem találkoztunk.

-Öö…szia! Te vagy James ugye?-kérdeztem félénken

-Igen én vagyok! Te pedig Bonnie vagy?

-Igen én vagyok!

-Huuh, rég nem láttalak mi szél hozott? Gyere be!-invitált a házba. Egyedül lakott itt, a szüleik már rég meghaltak és mióta Brad elköltözött egyedül már csak ő maradt itt.

-3 éve nem találkoztunk James!

-Hát igen 3 éve! Sokat változtál Bonnie…

-Te is James!

-És mondd még mindig füvezel vagy már leszoktál?

-Már nagyon rég leszoktam. Mióta Brad elment az életem fenekestül felfordult és új életet kezdtem, mert született egy kislányom Sarah, aki már 3 éves!

-Van egy kislányod? és 3 éves?-kérdezett vissza James. Egy kicsit meg volt lepődve.

-Tudom egy picit fura, de igen anya vagyok! És most nagy szükségem van a segítségedre! Mivel Sarah Brad kislánya.

-Hogy mi? Tényleg?

-Szerinted ezzel csak úgy viccelődni szoktak?

-Nem persze, bocs! Na de miért kellek én ide?

-Azért, mert szeretném megtudni Brad pontos címét és telefon számát, mert nagy szükségem van rá.

-De azt hittem, hogy utálod Brad-et és látni sem akarod?-nézett értetlenkedve

-Igen ez így volt a mai napig és nehogy azt hidd, hogy most megkedveltem, de Sarah-nál tegnap súlyos betegséget diagnosztizáltak.

-Istenem! Mit?

-Hát…-nyeltem egy nagyot. –Leukémiás és donorra van szüksége de sajnos az enyé nem jó, sem az anyámé. Ezért gondoltam Bard-re. Minden követ meg kell mozgatnunk, hogy Sarah meggyógyulhasson!-itt kitört belőlem a sírás.

-Nagyon sajnálom Bonnie! Gyere ide.-húzott magához és simogatta a hátamat. Azért kedveltem anno James-t, mert Brad szöges ellentéte volt. Mindig meg tudodd nevettetni, de sosem voltunk még olyan nagyon jóban. Ezért nem is említettem eddig meg őt.

-Köszönöm, hogy így együtt érzel.

-Tessék itt van a száma és a címe is! Azonnal hívd fel!

-Úgy lesz! Köszönöm James. Hálás vagyok ezért neked!

-Semmiség! És ha bármire szükséges van csak szólj nekem!

-Ígérem szólok! De most megyek! Szia.-öleltem meg

-Szia! Bonnie. Remélem meggyógyul Sarah!-majd kiléptem az ajtón és vissza ültem a kocsiba.

Azonnal a kis cetlire pillantottam, amire a szám volt írva. Elővettem a telefonomat és tárcsáztam. 

Azon gondolkoztam, hogyan fogom neki mindezt elmondani. Lehet, hogy nem telefonon kellene ezt vele közölni, de nincs annyi időm, hogy elmenjek hozzá egészen Amerikáig. A szívem a torkomban dobogott és a könnyeimet éreztem végig szaladni az arcomon. 3 év után nem szívesen de felhívom azt a személyt, akit tiszta szívemből utálok. De mégis a lányom apja és a lányomnak most agy szüksége van rá. A telefont a fülemhez tartottam, kicsöngött. Pár pillanat után megszólalt az ismerős hang:

-Igen tessék itt Brad Walker beszél!

-Sz…szia! Itt Bonnie, Bonnie Evans!

-Szia, Bonnie! Mit akarsz?-hangján hallatszott, hogy meglepődött, hogy én hívtam

-Nagy baj van és szükségem van a segítégedre…

(folyt. köv.)