12. rész

Csiribú...csiribá...abraka...dabra, felekrült egy újabb rész, tudom, hogy megint késtem vele, de most éppen lebetegedtem, bocsi...de sikerült megírnom, szóval újra van mit olvasni :) Megint jó hosszúra sikeredett és remélem, hogy ez is tetszeni fog nektek úgy, mint az előzők :) Ha összegyűlik erre 7 komment, akkor teszem a következő fejezetet.

Köszönöm a 11 kommentet az előzőhöz és a 19 feliratkozót és a lassan az 5000-ret is átugró oldalmegjelenítések számát. Hihetetlenek vagytok :) Mondtam mér, hogy mennyire imádom az olvasóimat? Mert igen...nagyon szeretek mindenkit :) Jó olvasást mindenkinek ;)

Ui.: Aki még nem vette volna észre, de megjelent a chat is a blogon, ahova bátran írhattok nekem, szívesen várom a kis üzeneteiteket, jót és rosszat egyaránt :) Én csak tanulok a rosszból és a jóból is. Szóval ne rejtsétek véka alá a véleményeiteket :)

You are not normal...!

-Bonnie Evans mibe kerültél? Mi fog ebből kisülni?-fejemet fogtam és ingattam ide-oda bizonytalanul, mint, aki most követte volna el élete legnagyobb hibáját, de azért egy kósza mosoly megjelent arcomon, hisz ebbe nincs is semmi hiba, egyáltalán nem olyan dolog, ami az utóbbi 30 percben történt, amit meg kellene bánnom. Vagy mégis?

Egy dolog volt biztos, hogy nem tudtam könnyen feldolgozni a történeteket. Niall Horan randira hívott. Én pedig beleegyeztem. Hmmm...és most jön az, hogy itt a gond. Vagyis most még nem az, de van egy érzésem, hogy ez mégsem jó ötlet.

Furcsa, hogy fél másodperccel ezelőtt még boldogan gondoltam arra a momentumra és nyugtatgattam magam, hogy nincs itt semmi gond, most még éppen az ellenkezőjét állítom. Mert igenis van min aggódnom...de nem szabad rögtön a rosszra gondolni, lehet, hogy ez a találkozás megváltoztat ezután mindent?!

Az ajtónak támasztottam a hátam és lassan lecsúsztam a földre. Egy ideig csendben ültem.

-Istenem!-sóhajtottam fel -Kérlek, most legyél velem és segíts nekem. Tudom az utóbbi pár évben nem igazán kerültem hozzád közel és tudom, hogy bűnös vagyok és sokat hibáztam, de tanultam a leckéből és annyira szeretném, ha minden rossznak vége szakadna. Ha büntetni akarsz akkor engem büntess és ne Sarah-t. Mentsd meg őt az életveszélytől...hagy szenvedjek én helyette.

Összecsaptak a fejem fölött a hullámok...bár ezt tudod és az egész élettörténetemet ismered és ezért segíts nekem, hogy hogyan cselekedjek, mert nem tudom, hogy mi a helyes és mi nem. Annyi mindent szeretnék újra csinálni ha lehetne. Jobb ember akarok lenni. Vezess engem a helyes úton!-összekulcsoltam a kezem és behunytam szemeimet és imádkozni kezdtem. Egy-két könnycsepp is legördült az arcomon és a padlóra cseppentek, ahogy a fejemet lehajtottam. Össze-vissza kavarogtak a gondolataim, mindent ki akartam adni magamból és elmesélni Istennek. Lehet, hogy sokan hülyeségnek gondolják ezt az egész hívő dolgot, főleg egy olyan szájából hallgatva, mint amilyen én vagyok/voltam, pedig ez egyáltalán nem hihetetlen. Anya kicsi korom óta minden este imádkozott velem az ágyam szélén ülve. És ezt én is mindig megteszem Sarah-val. Ha imádkozom utána mindig egy kicsit könnyebb lesz az életet elviselni. Van valaki aki meghallgat. Most is nyugodtabbnak éreztem magam és talpra tudok állni.

Most már azon gondolkozom, hogyan fogom elmesélni Jenna-nak, hogy ki látogatott meg engem. Biztos, hogy majd ki ugrik a bőréből mikor megtudja. Ezért fogtam magam és gyorsan a szobámba futottam és készülődni kezdtem, hogy minél hamarabb vissza tudjak indulni a kórházba. Már Sarah is nagyon hiányzott és beszélni szerettem volna az orvossal is.

Épp a gardrób szekrényem előtt álltam, mikor az ágyamon heverő telefonom kezdett el csörögni. Amint meghallottam, rögtön odaszaladtam, hogy megnézzem ki hív és láttam, hogy Jenna az. Biztos valami fontosat akar ezért azonnal benyomtam a hívást fogadó zöld gombot.

-Mondd, hogy jó híreket akarsz velem közölni Jenna!-szóltam bele a telefonba még mielőtt ő meg tudott volna szólalni

-Szerintem ennél jobb hírt mostanában nem hallottál!-a hangján észrevettem, hogy valaminek nagyon örül -Sarah felébredt és a lélegeztetőgépről is lekapcsolták! Siess ide, amilyen gyorsan csak tudsz Sarah csak téged keres!

-Édes Istenem! Ez nagyon jó hír! Azonnal ott vagyok...mondd meg Sarah-nak, hogy mindjárt mellette leszek! Pár perc és indulok!-majd lecsaptam a telefont és még gyorsabban készülődtem, egy percet sem akartam elvesztegetni.

Eszeveszett gyorsasággal kapkodtam fel cuccaimat, a táskámat vállamra kaptam, a kulcsaimat megfogtam és kocsiba pattantam és indultam a kórházhoz. Negyedórámba telt oda érni...de nekem egy örökkévalóságnak tűnt. De végre megérkeztem. Amint beértem az épület nagy ajtaján a lifthez siettem és a 4-es gombot benyomva, egyenesen a gyerek osztályhoz tartottam. Amint kiszálltam a liftből a kórteremhez mentem és megláttam Saraht-t és sok orvost, ahogy körül állják az ágyát.  Fogtam magam és odarohantam.

-Bonnie! Végre, hogy itt vagy!-anya kapta el a kezemet és húzott magához

-Felébredt! A lányom felébredt!-öleltem meg anyát

Majd átfurakodtam az orvosokon és Sarah ágya mellé ültem le.

-Szia kicsim!-szóltam hozzá lágy hangon. Ő lassan, de felém fordította fejét és megfogta a kezem.

-Anya. Már annyira hiányoztál! Hol voltál?

-Shhh...az most nem fontos. Az a lényeg, hogy most itt vagyok melletted és ne aggódj semmi miatt sem.

-Fáj a pocim anya...beteg vagyok?-ahogy rám nézett az üveges tekintetével és látszott rajta, hogy rémült. Az arca sápadt volt...az érintése erőtlen.

-Sajnos, igen beteg vagy! De erős vagy és meggyógyulsz...ígérem!-simogattam meg homlokát és megpusziltam. Nem akartam többet mondani neki, hisz még kicsi, nem sokat értene az egészből, de láttam, hogy érdekli a dolog...

-Bonnie!-éreztem, hogy valaki a kezét rám teszi a vállamra és félbeszakítja kis beszélgetésünket, de most örültem, így nem kell tovább elmélyülnöm a történtekben.

-Tessék!-hátra fordultam. Láttam, hogy Jenna akar valamit, ezért felálltam.

-Gyere ki. Az orvos beszélni szeretne veled!

-De én most Sarah-val akarok lenni!-jelentettem ki

-Azt mondta fontos!

-Hát jó!-egyeztem bele -Figyelj, Sarah! Anya mindjárt jön csak beszél a doktor bácsival. Ugye nem baj ha addig Jenna lesz veled?

-Jó, de siess vissza anya!

-Sietek!-mosolyogtam rá

Az orvos a folyosón várt rám.

-Ms. Evans örülök, hogy újra látom. Szeretnék Sarah állapotáról beszélni.

-Mondja doktor úr. Javult az állapota?

-Nem mondhatnám bíztatónak az állapotot amiben most van!

-Hogy hogy? De hát már felébredt a kómából is?-néztem értetlenül

-De ez sajnos nem sokat segít a helyzeten...persze valamit javított rajta, de nem sokat. Bármikor vissza eshet és akkor már nem tudunk mit csinálni! Egyre rosszabbul lesz. Nagy fájdalmai vannak és hogy még ilyen kicsi a betegség még jobban legyengíti! Mondhatni azt is, hogy napról-napra él. Minél hamarabb új donort kell neki szerezni!

-Ohh, Istenem! Pedig úgy örültem, hogy van egy kis remény...-egy könny szökött a szemebe, ahogy hallgattam az orvos szavait és közben Sarah-t figyeltem a kórterem ablakból. -De nincs minden veszve, mert Sarah apja még jó lehet donornak ugye?

-Ezt csak a vizsgálatok alapján deríthetjük ki! Hol van most az apuka?

-Remélhetőleg úton ide! Azt ígérte itt lesz és segít.

-Minél hamarabb ide kell jönnie! Sarah nem sokáig bírja így.

-Tudom...de érzem, hogy sikerülni fog!-mosolyodtam el, de legbelül nem így éreztem. Csak áltatni tudtam magam. Csak Sarah-ért ki kell tartanunk!

Miután az orvos ott hagyott, Jenna jött ki hozzám.

-Na mit mondott?

-Nem sok jót. Brad-nek minél hamarabb ide kell jönnie!

-Itt lesz. Nyugi!

-Ha megígérte csak itt lesz!

-Tudtál valamennyit pihenni otthon? Úgy látom nem nagyon.-nézett mélyen a szemeimbe és látta rajtam, hogy van még valami amit nem mondtam el neki

-Valamit titkolsz Bonnie. Mi történt addig míg nem voltál itt??

-Hát...azt mellékesen, hogy rémálmom volt és nem tudtam aludni, volt egy váratlan vendégem!-egy mosoly jelent meg arcomon.

-Na...ki volt az?-bökött meg és kacsintott egyet.

-Ha elmondom úgy sem fogod elhinni! Túlságosan hihetetlen.

-Jajj, Bonnie ne csináld már ezt...furdal a kíváncsiság!

-Khmmm....-köszörültem meg a torkomat -Nem számítottam az egészre, előre szólok és biztos, hogy ki fogsz röhögni!

-Inkább mérges leszek, ha nem mondod el most azonnal!

-Na jó...elmondom egy kávé mellett! Szükségem van egy kis erősítőre.

-Oké menjünk!-egyezett bele Jenna a javaslatomba

Szóltam anyának, hogy elmegyünk egy fél órára és maradjon addig Sarah-val. Úgyis éppen elaludt szóval nem fog neki feltűnni, hogy nem vagyok ott.

Beültünk a kórházzal szemben lévő Starbucks kávézóba. Mindketten egy-egy csokis kávét rendeltünk. Mikor kihozták mélyen beszippantottam az illatát. Annyira finom volt.

-Na most már megvan amit szerettél volna! Nekem is elmondhatnád, hogy mit titkolsz előlem.-zökkentett ki Jenna a gondolataimból

-Rövid leszek és lényegre törő. 

-Hajrá!-biztatott és az órájára mutatott, hogy jelezze nincs több ideje várni.

-Tudod, hogy a pénteki koncert után találkoztam volna még Niall-el? Na hát ez ugye nem jött volna össze, de ő felkeresett a lakásunkon ma délelőtt.

-Tessék? Most csak ugratsz ugye?-Jenna arcán látszódott a meglepettség és láttam, hogy most nem igazán néz engem normálisnak

-Tudtam, hogy így fogsz reagálni, de most na...nem találnék ki ilyeneket csak úgy!

-De hogy talált meg? És mit akart? Mit beszéltetek? Úristen Niall Horan nálad volt, a lakásodon.-kiáltott fel

-Csöndbe legyél már! Nem akarom, hogy meghallják az emberek.-fogtam be a száját, majd folytattam a kis történetemet

-Szóval, pontosan nem tudom, hogy talált meg, de eljött és nagyon meglepett és elmondta, hogy nem tud kiverni a fejéből és szeretett volna még egyszer látni és pontot akart tenni a pénteken hallottakra. Így elmondtam neki, hogy nekem itt van Sarah, aki a lányom és összességében az egész élettörténetemet tudja.

-Mindent elmondtál neki? Hogyan fogadta?

-Hát ez az, hogy nem akartam, hogy megtudja, mert először azt gondoltam, hogy majd biztos sarkon fordul és elmegy mikor megtudja, hogy anya vagyok. De nem ezt tette! Végig hallgatott, pedig én mondtam neki, hogy inkább hagyjon békén, ez nem megy így nekem. De ő nem tágított és addig maradt még  mindent el nem mondtam neki elejétől a végégig. Istenem Jenna...megmondom őszintén, hogy boldog vagyok, hogy eljött. Mióta meglátogatott a napom is szebb lett. Végre érzem, hogy valakinek fontos vagyok és érdekel valakit az életem. De egyben félek is.

-Ez csodálatos Bonnie! Mitől kellene félned? Hisz ő maradt ott veled? Azt hiszed, hogy majd kihasznál?

-Nem. Csak nem akarom, hogy kiderüljön és ő Niall Horan a híres fiúbanda egyik tagja, nincs magánélete, a paparzzik mindenhol követik, csodálkoztam, hogy hozzám eljutott épségben.

-Most mit szégyenled ezt? Vagyis inkább magad? Én büszke lennék magara. Élj a mának és ne gondolj a jövőre! Biztos nem lesz gond.

-Remélem, mert holnap...-hirtelen megálltam

-Mi lesz holnap?-kérdezett vissza

Közelebb hajoltam Jenna-hoz, fejemet felemeltem és szétnéztem, hogy nem-e figyel minket valaki, majd folytattam:

-Holnap este randizunk.-súgtam oda neki

-M...m..mi?-tátva maradt a szája és csak meredt rám, majd mosolyra állt a szája

-Ez csodás! Ki kell csípned magad Bonnie. Randid lesz...

-Ne mondd ki még egyszer hangosan a nevét, mert szerintem ha már a fél kávézó nem tudja, akkor senki sem, hogy kiről beszélünk! Így hogy marad titok? -vágtam gyorsan szavába

-Jó megpróbálom nem kimondani még egyszer!-Jenna-t úgy feldobta a dolog, hogy ezután végig vigyorgott. 

-Azért nem vagyok annyira nyugodt! Mi lesz ha valaki elkap minket? Az egésznek annyi, még mielőtt elkezdődne.

-Sosem fogsz ezentúl pozitívan gondolkodni Bonnie? Nézd a jó oldalát...talán ezután jobb életetek lesz. És ha Sarah megtudja, nagyon örülni fog. 

-Neki még nem mondom el. Majd Niall-t személyesen viszem el hozzá, hisz megszeretné ismerni Sarah-t.

-De aranyos! Remélem sikerülni fog. Én szorítok nektek!

-Én is reménykedek, hogy minden rendben lesz és nem fogok nagy port kavarni.

*Niall szemszöge*

Hazafelé tartottam Bonnie-tól. Nem éppen ilyen találkozásra számítottam. Teljesen máshogy képzeltem el az egész lányt. A jókedvű és mindig mosolygós lány, egy igazán felelősségteljes és erős személyiséget rejt. 19 éves de teljesen másként tekint az életre. Amit elmondott nagyon szívszorító történet. Nem gondoltam volna, hogy 3 évvel ezelőtt, ilyen rossz életet élt. Nagyon erős és kitartó. Nem mindenki marad talpon ennyi borzalom után, de ő kitartott. Már most csodálom. Tudtam, hogy van benne valami, ami más lányokban nincs meg. Azt hiszem, most megtaláltam. Várom a holnapot, hogy még többet megtudjak róla.

A mellettem heverő telefonom csöngése zökkentett ki az ábrándozásból. Felvettem és kihangosítottam.

-Mit gondolsz, hogy csak úgy lelépsz?-Liam volt az és dühösen szólt a telefonba

-Nyugi, tesó. Nem tűntem el csak egy kis elintézni valóm volt.-csillapítottam le

-Egy jó ideje elmentél és tudod, hogy minden perc számít, nem tűnhetünk csak el úgy...legalább szólhattál volna, hogy elmész!

-Az Isten szerelmére. Zayn és Harry tudta, hogy eljöttem.-ordítottam bele a telefonba

-Mire vissza értem a stúdióból Zayn-t interjúra hívták és nem tudtam vele beszélni, Harry-nek meg valami baja van, mert ha felőled kérdezem, akkor teljesen bepipul és nem szól semmit. Összevesztetek?

-Csak egy kicsit összekaptunk. Tulajdonképpen magam sem tudom mi baja van.-valójában tudtam, Bonnie volt az oka...csak ezt nem akartam még elmondani Liam-nek. Majd ha haza értem, vagyis talán akkor...

-Azonnal otthon vagyok. Majd akkor elmondok mindent...-majd kinyomtam a telefonom

Egy pár pillanat után már a kocsifeljárón parkoltam. Összeszedtem cuccaimat és kiszálltam. Mikor beléptem az ajtón elkiáltottam magam.

-Megjöttem!-hallottam, hogy léptek tartanak felém, ahogy a konyhába értem. 

-Merre barangoltál? Össze-vissza kerestünk.-jött oda Louis és értetlenkedve nézett rám

-A telefont meg nem veszed fel, örültem, hogy most az egyszer elértelek.-csatlakozott Liam

-Bocs, a kocsiba hagytam a telefonom! Utána meg nem néztem, hogy hívott-e valaki. Harry hol van?-tereltem el a témát

-Odafent van...nincs valami jó napja. Tudod, hogy mi van vele?-nézett rám Louis

-Igen...vagyis sejtem.- Közben Zayn is befutott így már teljes volt a csapat, csak Harry-t kellett leimádkozni az emeletről.

-Harold...gyere már le, megjött Niall!-kiáltott fel Zayn Harry-nek

-És én ahhoz minek kellek? Örülök, hogy megtaláltátok.-kiabált vissza. Hangja teljesen flegma volt.

-Elárulnád hol voltál?-tette vállamra kezét Liam

-Ja, mondhatnál valamit, mert csak úgy itt hagysz mindent, közben meg dolgunk lett volna.-tette keresztbe kezét Louis

-Igazán beavathattál volna a kis akciódba Niall. Nem értettem azt sem, hogy miért ordítottatok Harry-vel.-tárta szét karjait értelmetlenül Zayn

-Jajj, leállnátok végre!-csitítgattam le őket -Megfájdul a fejem tőletek. Mindent elmondok csak maradjatok csöndben...-hirtelen befogták a szájkat

-Máris jobb.-nyugodtam le. Majd hirtelen Harry jelent meg a konyha ajtajában.

-Vissza értél a kis nyomozós kalandodból? És sikerrel jártál? Megtaláltad Bonnie-t?-kérdezett engem, közben a szánalom ült ki az arcára.

-Bonnie-t?-kérdezte egyszerre Louis és Liam

-Igen őt. És az a csaj nem 100-as és Niall-nek meg ő tetszik.-válaszolt helyettem Harry.

-Az a Bonnie, aki a koncerten is ott volt?-nézett rám ijedten Louis

-Igen ő...és egyáltalán nem fura csaj.-néztem szúrós szemmel Harry-re

-Szóval ezért mentél el? Hogy megkeresd?-Zayn fejében minden megvilágosodott

-De miért mondja Harry azt, hogy fura? Van valami amiről nem tudunk?-kérdezett komolyan Liam

Harry-re néztem, aki lesütötte a fejét és nem szólt semmit.

-Nem értem miért lenne fura, mikor nagyon is szimpatikus és helyes lány! Mi van veled Harry?-nézett Zayn Harry-re, aki olyan fejet vágott, mintha azt akarta volna mondani, hogy 'Ti nem tudtok semmit!'

-Nem furcsa, csak nem olyan mint a többi lány...-mikor úgy éreztem, hogy itt az idő, elkezdtem mesélni, de...

-Azért nem olyan, mert titkol valamit. És ha az kiderül, nekünk vagyis Niall-nek annyi.-szólt közbe Harry

-Elmondanátok végre mi van?-nézett értetlenkedve Louis

-Ohh, Harry, hogy te mekkora egy....-inkább nem folytatom. Annyira dühös voltam Harry-re. Miért akar nekem ezzel rosszat? Mi köze van neki hozzá?

-Na jó elmondom, szóval felkerestem Bonnie-t, mert úgy éreztem látnom kell, előre mondom, hogy ő egy különleges lány és tudom, hogy hülyének fogtok nézni, de ez a helyes, amit most teszek. Felkerestem és beszélgettünk és kiderült, hogy gyereke van.-néma csönd ült a helyiségben. Mindenki meglepett arccal nézett rám,

 kivéve Harry-t, hisz ő már tudta, vagyis sejtette a dolgot

-Gyereke van? Normális vagy Niall? Azonnal hagyd békén Bonnie-t.-javasolta Louis

-De most miért? Mi baj van azzal, hogy gyereke van?

-Az, hogy ha ez kiderül, akkor mindenki erről fog beszélni és ezzel lesz tele a sajtó. Ez nekünk nem tenne jót! Előre látom, hogy ha kikezdesz a csajjal és mindez kiderül, nekünk annyi.

-És tuti, hogy drogozik!-szólt közbe Harry

-Ezt most honnan veszed?-förmedtem rá

-Csak a hülye nem vette észre a karján a vágásokat.-ennyire nem lehetsz vak

-Na jó ez is igaz...volt. Már egyáltalán nem szed semmiféle gyógyszereket és teljesen tiszta.-magyarázkodtam

-Niall...gondolkozz már felnőtt férfi módján!-rázott meg Liam

-Nem elég, hogy anya, de még drogozott is? És mindvégig titkoltad előlünk?

-Mi az, hogy mindvégig? Én is ma tudtam meg.-löktem el magamtól

-Nem ismerek rád. Nem tudtál volna valaki másba bele zúgni? Ebből nem fog semmi jó kisülni! Azonnal felejtsd el Bonnie-t!-magyarázott nekem Louis. Hangja erőteljes volt.

-Én aztán nem. Akkor is találkozni fogok vele...holnap este!

-Holnap este? Elhívtad randizni? Hogyan gondoltad ezt is? Nem gondoltad, hogy ez nem fog titokban maradni!?!-Zayn rácsapott a konyhapúltra idegességében.

-Igen, jól hallottátok! Nem ti beszéltetek vele...én tudom, hogy milyen valójában. És nagyon különleges lány!

-De Niall, még alig ismered, ne csináld már ezt!-végre Harry is megszólalt

-Biztos nagyon különleges lehet ha 19 évesen anya és már drogozott is. Nem így ismerlek téged tesó!-Louis irónikusan szólt hozzám. -Hová tetted az eszed? Nem gondoltam volna ezelőtt, hogy ilyen lányokkal kikezdenél! Az ilyeneket el kellene kerülnöd. Nem mehetsz el arra a randira holnap.

-Ti mióta szabjátok meg, hogy mit csináljak? Azt hittem, hogy mindenben támogatjuk egymást! Erre, most eltiltotok a randitól és Bonnie-tól?

-Igen támogatjuk egymást, de olykor közbelépünk ha úgy gondoljuk, hogy a másik hülyeséget akar elkövetni.-szólt közbe Liam

-És Niall ez most egy közbelépés!-csatlakozott Zayn a kioktatáshoz

-Cööh, még hogy közbelépés! Hagyjuk már..én akkor is elmegyek, ha tetszik ha nem! Végeztem...

- Niall nem tudod, hogy mibe keveredsz! Csak elvakít a szerelem...

-Te beszélsz már megint Harry? Ne gyere már itt a nagy beszédeiddel, mikor neked is voltak elég gáz ügyeid és én is melletted álltam akkor, szeretném ha te is így tennél velem kapcsolatban.

-Harry-nek igaza van! Csak elakarjuk kerülni, hogy te is hülyeséget csinálj!-helyeselte Louis

-Tudom, hogy nem lesz baj...értsetek meg. A szívemre hallgatok, ami azt súgja, hogy Bonnie-val kell lennem!

-Na jó! Adunk neked időt Niall...-enyhült meg Liam

-De ez így nem lesz...-emelte meg hangját Harry és Zayn, de Liam lecsitította őket

-Hagy fejezzem be. Szóval adunk neked időt...de ha valami gáz lesz, komolyan mondom "kinyírlak"! Nem helyes, amit teszel, de tudom mit érzel és mindannyian tudjuk, én kitartok melletted.

-Kösz, Liam! Tudtam, hogy rád legalább számíthatok!-öleltem meg

-Akkor sem hagy nyugodni a dolog!-rázta meg a fejét Louis

-Csak egy lehetőséged van Niall! Egyetlen egy...ha valami gond lesz, azonnal ott kell hagynod Bonnie-t!-fordult felém Zayn

-Reménytelen vagy Niall!-hallottam hátam mögül Harry hangját

-Lehet, hogy csak reménytelenül szerelmes de nem hülye!-ez volt a vég szavam. Tudtam, hogy sokkolta a hír a fiúkat, de ez van. Liam legalább megértő velem, a többieknek meg bele kell törődniük. Úgy sem lesz semmi gond, remélem. Majd ügyelek rá.

*Bonnie szemszöge*

/egy nappal később/

Reggel korán keltem és ideges voltam. Izgatott az este miatt. Úgy terveztem, hogy az egész napot Sarah mellett töltöm, így bementem hozzá a kórházba.

Mikor beértem még aludta, így vártam egy kicsit és addig azon gondolkoztam, mi lesz este. Furcsa érzés kavargott bennem. Furcsán jó érzés. Önkéntelenül is elmosolyodtam. Vártam már, hogy eljöjjön az este 7 óra.

-Anya!-szólalt meg a gyenge, halk hang mellettem

-Sarah...kincsem! Jó reggelt bogaram.-pusziltam meg homlokát

-Rosszul vagyok anya, haza akarok menni!

-Tudom kicsim, de azért vagyunk itt, hogy a doktor bácsik meggyógyítsanak és ne legyél rosszul. Most egy ideig rossz lesz, de hamarosan jobban leszel.

-Nem szeretek itt lenni! Vigyél el...-sírni kezdett én pedig nem tudtam mivel megnyugtatni, csak megöleltem.

-Figyelj csak! Elmesélem milyen volt a koncerten jó? És oda adom az ajándékot amit hoztam neked.

-Találkoztál a One Direction-nel?

-Képzeld, hogy igen és küldtek neked egy ajándékot. Egy képet, amit ők írtam neked alá!

-Csak nekem küldték?-fogta meg az ajándékot és magához ölelte

-Bizony! Szóval nagyon vigyázz rá.-mosolyogtam rá és végre az ő arcán is megjelent egy kósza kis mosoly.

-Remélem ettől jobban érzed magad!-fogtam meg kezét és megpusziltam

-Apát nem hoztad ide?-mutatott a képen Niall-re

-Jajj, szívem, mondtam, hogy ő nem apa és neki nincs ideje ide jönni hozzád. Azért küldték a képet neked.-közben eszembe jutott, hogy ma este vele fogok találkozni és egyszer be el kell mondanom Sarah-nak.

-Kár, pedig szerettem volna találkozni vele! Ha meggyógyulok elviszel engem is hozzájuk?-kérdezte kivirult arccal

-Talán még hamarabb is láthatod őket!-kacsintottam rá

-Jó lenne nagyon! Látni őket-hangja elhalkult majd a szemei hirtelen lecsukódtak és újra elaludt. Nagyon gyenge még és hamar kifárad. Hagytam hagy pihenjen.

Szinte egész nap aludt. De én mellette ültem. Majd olyan délután 5 óra körül Jenna jött be hozzánk.

-Neked nem kellene már készülődnöd?-meglepődött mikor meglátott engem

-De, csak nem akarom itt hagyni!

-Majd a nővérek vigyáznak rá...mi pedig elindulunk, mert a végén elkésel.

-Hát jó! Menjünk!-eztán elbúcsúztam Sarah-tól és elhagytuk a kórházat.

Hamarosan készülődni kezdtem.