8. rész

Tádááám, egy újabb rész nektek!!:D Hosszúra sikerült, hogy legyen mit olvasnotok :) Köszönöm a 13 feliratkozót és az 1900+ oldalmegjelenítést! Hihetetlenek vagytok, de tényleg! Remélem továbbra is elnyeri majd a tetszéseteket a történet és továbbra is kommenteltek! És több feliratkozót is elfogadok :) A következő rész  úgyanúgy 7 komment után jön! És most jöjjön a rész....jó olvasást :D

Two tickets

Megérkeztünk a kocsival. Gyorsan hátraszaladtam Sarah-hoz és kiszabadítottam a biztonsági övből.

Kipattant az ülésből és szaladt az óvoda kapujába. 

-Anya, gyere már te is!-kiabált vissza hozzám

-Megyek kicsim várj meg!-utána indultam. Félve lépek be mindig az intézmény ajtaján. Nem szeretem a szúrós szemeket, ahogy néznek rám, a nálam jóval idősebb anyukák. Akárhányszor Sarah kiejti az anya szót, mindenki undorral néz rám és ez nekem rosszul esik, de már kezdem megszokni. Én büszke vagyok rá, hogy már ilyen idősen felelőségteljes anya lehetek. Beértünk a bejárati ajtón.

-Sarah, gyere adj puszit és légy jó kislány, délután jövök érted ha végeztem az iskolában! Szeretlek!

-Én is szeretlek anya! És tudod én mindig jó vagyok!-borult a nyakamba és kaptam egy nagy puszit tőle.

-Persze, hogy is mertem feltételezni rólad, hogy rossz is lennél valaha! Most menj a többiekhez! Szia!

-Szia!-integetett vissza nekem

-Remélhetőleg nagyobb korára is ilyen jó ember lesz és nem üt majd az anyjára, mert abból nem sok jó fog kisűlni!-szólt hozzám az egyik öntelt szülő, aki sajnos ismerte a múltamat és ezt nem is szerette előttem elrejteni. Már sokszor beszólt nekem, eddig tűrtem, de most betelt a pohár.

-Figyeljen! Magának semmi joga nincs ahhoz, hogy engem vagy a lányomat kritizálja. Hogy jön maga ahhoz, hogy a múltamat hántorgatja?

-Mert? Mi lesz? Megy és dühébe felvágja az ereit? Vagy bevesz valami bogyót? Én a maga helyében szégyelném magam, hogy a gyerekemnek ilyen anyja van!

-Most már csakugyan befoghatja. Igazán nem vagyok már olyan, mint régen. Megváltoztam, amint láthatja- Önnek kellene egy kicsit magába szállni és elgondolkozni, hogy mit mond másoknak, mert lehet, hogy az sértő lehet!

-Ohh, ne oktasson ki! 19 évesen még nem kell sokat képzelnije magáról. Hiszen még gyerek...menjen vissza, ahonnan jött. Ribanc!

-Hogy mi? Tessék?-nem bírtam tovább és egy erős pofonnal válaszoltam, arra amit mondott rám.

A feje vörös lett és nem tudott szóhoz jutni.

-Máskor gondolja meg, hogy mit szól nekem! Viszlát!

-Maga őrült!-ezt már csak messziről hallottam, gyorsan fogtam magam és elmentem. Sajnáltam, hogy ezt a jelenetet a kicsik előtt kellett lerendezni, de nem tudtam mást csinálni. 

Vissza értem a kocsihoz és beszálltam. Ránéztem az órára. Már 8:50 volt.

-Basszus, késésben vagyok! Nem hiszem el, ha az a szajha nem tart fel...áhh, hogy mennyi idióta ember van a Földön!-mérgelődtem magamban, mikor megcsörrent a telefonom. Jenna hívott, gondoltam már nem tudja hol vagyok és aggódik, mint mindig,

-Hello! Mindjárt bent vagyok ne aggódj!-köszöntem neki, egy picit feszült hangon

-Ajánlom, hogy siess, mert van egy nagy hírem számodra és szerintem örülni fogsz neki!-hallottam hangján a boldogságot és az izgatottságot

-Már nagyon kíváncsi vagyok, végre valami jó is fog történni a mai reggelen!

-Mert mi történt?

-Csak annyi, hogy egy szülő az oviban nagyon felhúzott, mikor Sarah-t vittem be és egyszerűen felpofoztam, de nem lett komolyabb baja, de majd a többit személyesen, most leteszem, mert még vezetek. Majd letettem egy hirtelen mozdulattal a telefont. 

Pár perc múlva, már a sulinál voltam. Leparkoltam, Jenna már várt a bejáratnál.

-Istenem te normális vagy? Felpofozni egy másik személyt? Ráadásul a gyerekek szeme láttán?

-De most miért? Szerintem megérdemelte. Ha láttad volna azt az önelégült fejet neki, miközben a lelkembe tiport és piszkált engem és Sarah-t. Úgysem voltam vele jóban és nem is leszek, szerintem ezek után!-mosolyogtam magamon

-Akkor is ez meredek húzás volt tőled. Vegyél vissza Bonnie!

-Jó tudom egy picit túl lőttem a célon. Majd bocsánatot kérek tőle, de ajánlom, hogy ő is tőlem!-annyira szerettem a barátnőmet, mert mindig észhez tudott téríteni, ha valami hülyeséget csináltam.

-Na ez a beszéd! De most jöjjön a NAGY hír! Na szeretnéd már tudni, hogy mi az?

-Még szép, hogy szeretném! Amilyen izgatott volt a hangod a telefonban, biztos valami nagyon jó hír lehet! Na gyerünk már ne húzd az időt...kérlek!

-És most hölgyeim és uraim, dobpergést kérek...taratatatataaaam!-megjátszva magát matatott valamit a táskájában

-Na....mikor mutatod meg?

-És.....nézd meg mim van!-majd előhúzott két papír szerűséget, amit meglátva lesokkoltam.

-Ez most komoly? Ez a miénk?

-Igen, csak a kettőnké. Csak is a miénk! Hát nem örülsz?

-Dehogyisnem örülök, áhhh Jenna ezt nem hiszem el de tényleg.- A kezében két One Direction koncertjegy volt méghozzá V.I.P.-s.

-Fel tudod fogni? Megyünk 1D koncertre, egészen pontosan 5 nap múlva!-én hirtelen a nyakába ugrottam és együtt visítoztunk. Mindenki minket nézett, de nem érdekelt. A kezemben tarthattam azt, amire mindig is vágytam, mióta ismertem őket és ennél jobb nem is lehetett, amit éreztem.

-Találkozhatunk végre velük! Láthatom Niall-t, Liam-et, Louis-t, Harry-t és Zayn-t! És a backstage-be is bemehetünk!

-Pontosan! Nem nagyszerű?

Ezután hirtelen lefagyott az arcomról a mosoly.

-Mi baj Bonnie? Rosszul vagy?-fordult hozzám Jenna. Nem tudta mi bajom lett hirtelen.

-Tudod, csak belegondoltam, hogy találkozok a fiúkkal. Nekem mindenem Niall és hát...

-Most mi van? Az előbb még örültél neki!

-Most is örülök csak én nem érdemlem meg ezt...

-Miért ne érdemelnéd meg? Észnél vagy?-meghökkenve tekintett rám

-Ha találkozhatok vele mi lesz ha nem tetszek neki? Látszik rajtam, hogy nem olyan vagyok mint egy átlagos 19 éves lány. Félek, hogy meglátja, amit el akarok előle titkolni. Ha meg tudja a múltamat? Biztos, hogy nem viszonyulna jól hozzám se ő sem a többiek.

-Jajj, de buta vagy! Hisz már nem vagy olyan mint voltál. Ezen ne rágd magad! Szeretni fog nyugodj meg. Ők minden rajongót egytől-egyig szeretnek.

-De biztos, hogy nem mindenkinek olyan sötét a múltja mint nekem. Én egy rossz drogos vagyok! És ezt nem tudom feldolgozni...-majd sírva elfutottam tőle. Nem akartam tovább erre gondolni. Kavarogtak bennem újra a régi érzések. Ezt nem tudom levakarni magamról....soha.

-Állj meg Bonnie!-futott utánam Jenna

-Na most figyelj egy szóra. Ami történt megtörtént ezen ténleg nem ehet javítani, de az már rég volt és elmúlt! Új életet kezdtél. Én is csináltam rossz dolgokat, de most már én is megváltoztam! Szóval fel a fejjel!

-De nekem van egy 3 éves lányom is?

-Arról nem kell tudnia, ha meg meg is tudja, büszkén vállald fel, hisz nálad jobb anya nincs a világon! Hisz egy gyönyörű, okos kislányod van!-ölelt meg engem. Kezdtem megnyugodni...talán nem is lesz olyan rossz a találkozás. Gondoltam.

-Jó...menni fog! Megcsináljuk. És egy jót bulizunk a koncerten! Már nagyon várom!-végre tudtam mosolyogni és vissza tért a jókedvem és máris izgulni kezdtem, hogy milyen is lesz az a NAGY nap.

-Képzeld el mi lesz ha Sarah-nak elmeséled, hogy kivel találkozol egészen 5 nap múlva!

-Szerintem azt fogja mondani, hogy hozzam haza az apukáját neki, Niall-t, vagy ő is jönni akar majd velünk!-nevetve gondoltunk bele a dolgokba. A nap hátra lévő részében csak erről tudtunk beszélni. Mindketten egyre türelmetlenebbek lettünk.