Sziasztok! Meghoztam az új részt...már megint késtem vele, tudom! Sajnálom, de mostanában nem a blogolás áll első helyen, de próbálok időt szakítani rá és most itt van az eredmény! Sokat nem mesélek róla, remélem tetszeni fog nektek és újra sokat kommiztok! A kövi rész újra 7 komment után jön!
Ui.:Köszönöm a 17 rendszeres olvasót, a 9 kommit ez előzőhöz és a 4200+ oldalmegjelenítést! Hihetetlenek vagytok.
Unexpected guest
-Nagy baj van és szükségem van a
segítségedre!
-Mi lenne olyan nagy baj? És miért pont az én segítségemre van
szükséged? 3 éve nem láttalak, nem találkoztunk és most hirtelen felhívsz, hogy
baj van?-értetlenkedve kérdezett vissza, amitől én elég ideges lettem
-Valószínűleg tényleg nagy lehet a baj ha téged hívlak, nemde?
Nehogy azt hidd, hogy máshoz nem tudnék fordulni, és remélem nem gondoltad azt,
hogy szívesen felhívtalak, és, hogy hirtelen elkezdtél hiányozni, mert még
mindig teljes szívemből gyűlöllek és mindent bánok, ami 3 évvel ezelőtt történt
és csak itt hagytál magamra, miután megaláztál! Szóval nem neked kellene
felháborodva lenned! Bántalmaztál aztán elmentél! Tudod mennyire fájt ez
nekem?-ordítottam a telefonba
-Beléd meg mi ütött? Nem akartalak bántani én csak...nem is tudom
mi volt akkor velem!
-Hagyjuk Brad! Nem érdekel a szánalmas magyarázkodásod!-magam elé
képzeltem az arcát és ha ott állt volna előttem menten arcon köptem volna. -Ami
történt megtörtént, nem is ezért hívtalak!
-Akkor miért? Kiböknéd végre?
-Igazából nem telefon téma, de most tényleg segítened kell!-egy
ideig csöndben voltam, próbáltam úgy elmondani a történteket, hogy ne sírjam el
magam újra -Szóval az van, hogy egy személynek nagy szüksége van rád, az életét
mentenéd meg, ha segítenél!
-Ki lenne az a személy? Bonnie ne beszélj már rébuszokba! Mondd el
mi van?
-Hát...van egy-csuklott el a hangom és a könnyek újra a szemembe
szöktek de gyorsan letöröltem őket -Van egy lányod, aki súlyos leukémiában
szenved és egy új csontvelőre van szüksége, mert ha nem kap minél hamarabb, akkor
meghal! Hidd el nem viccelek! Ide kell jönnöd azonnal Canterbury-be. Ahogy
tudsz szállj fel az első gépre!
-Várj, álljunk meg egy szóra! Van egy lányom? És ezt csak most
mondod? 3 éven át titkoltad előlem, hogy van egy lányom?-hangján hallatszott az
idegesség és egyben a meglepettség is
-Tudod, ez akkor történt mikor bántottál engem és senki mással nem
voltam akkor együtt csak veled és csak te lehetsz az apja!
-Nem hiszem el! Ezt nem hiszem el-ismételte meg szavait -Tesztet
kell csináltatnunk!
-Mi van? Nem hiszel nekem? Te nem vagy normális. Hogy hogy nem
fogod fel, hogy a lányod súlyos beteg? és te még húznád azzal az időt, hogy
tesztet csináltatsz? Nem fogod fel a dolog súlyát Brad?-újra csak ordítottam a
a kezem ökölbe szorult és erősen belevágtam a kormányba majd hirtelen
kiszálltam a kocsiból.
-Figyelj! Ide jössz és személyesen megbeszéljük. A vizsgálatok
alapján majd kiderül minden. Csak gyere ide! Nem érdekel, hogy hogyan oldod meg
csak gyere már...
-Jó, elmegyek csak mert az állítólagos gyerekem beteg.-a hangján
hallottam, hogy nem tetszik neki és nem szívesen csinálja meg
-Komolyan mondom! Még mindig annyira kibírhatatlan vagy, mint
régen, nm is tudom, hogy hogyan tudtam téged valaha is szeretni?!
-Ez nekem sok Bonnie!
-Ennyi a válaszod? Neked áll feljebb még ezek után is, még mindig?
A helyedben szégyellném magam, hogy ezt tetted velem és az lenne a legkevesebb,
hogy szó nélkül idejönnék és segítenék, még ha nem is az én gyerekem lenne
Sarah. Nem hiszem el, hogy még kérdőre vontál!
-Sajnálom. Amint tudok megyek! Hívlak ha megérkeztem!-talán már
felfogta, hogy tényleg szükségem van rá. Már csak reménykednem kell, hogy
tényleg meg is teszi Sarah-ért.
-Végre megjött az eszed! Mindent elmondok alaposabban ha ide
értél. és majd elmegyek érted kocsival a londoni Heathrow reptérre. Oda gyere
kérlek!
-Jó ott leszek! Majd hívlak!
-Oké...szia!-csaptam le a telefont.
-A fenébe is!-rúgtam idegességembe az autó kerekébe. Dühös
voltam...Nem akartam, hogy a szemem elé kerüljön valaha is újra Brad, de a
lányomért meg kell tennem. Bárcsak más valaki lenne az apja. Minden miattam
van, ha nem lettem volna annyira hülye, most nem itt tartanánk.
Visszaültem a kocsiba és visszaindultam a kórházba. Azonnal
Sarah-oz mentem. Anya és Jenna még mindig ott voltak.
-Hát, megjöttem!-szóltam hozzájuk majd a lányomhoz siettem és
megpusziltam az arcát. Annyira sápadt volt, mintha egy élettelen baba feküdne
az ágyon.
-Bonnie, végre, hogy itt vagy! Mondd, hogy sikerrel jártál.
-Mondhatjuk úgy is anya, hogy félig meddig!
-Mi az, hogy csak félig?-nézett rám Jenna
-Elértem Brad-et és elmondtam neki, hogy mi történt csak hát nem
épp úgy fogadta először a dolgokat, ahogy kellett volna, bár én erre
számítottam.
-Mert mit csinált?
-Amint kimondtam, hogy van egy lánya, és ez nem elég, de még
súlyos beteg is még ő háborodott fel és most ide jön de apasági tesztet akar!
Mintha nem tudta volna, hogy akkoriban nekem ő volt az első és utolsó férfi és
csak ő lehet az apja. Tudom, hogy tudja csak túl nagy a büszkesége ahhoz, hogy
bevallja magának, hogy hibázott.
-Tessék? Mekkora egy rohadék!
-Ez még hagyján! De ideges lett, hogy nem kerestem fel, hogy
elmondjam neki, hogy született egy gyereke...Nem tudja milyen nehéz volt ez
nekem?! Undorodtam tőle...és még most is.
- Elhiszem kincsem, hogy ezt nem tudod hamar feldolgozni de ez már
nem lesz jobb, lehet, hogy segíthet Sarah-n.-nyugtatott anya
-Csak ezért imádkozok! Remélem tényleg segít majd! Bele kell
törődnie, hogy van egy lánya és már nem mondtam elégszer de segítenie kell
neki! Áhhh, bele fogok őrülni ebbe a tehetetlenségbe és még Brad is
felbosszantott de nagyon!
-Figyelj ide Bonnie!-fordított maga felé Jenna -Nagyon ki vagy
merülve! Egész éjszaka Sarah mellett virrasztottál, nem csodálom, hogy ki vagy
készülve, mikor semmit sem pihentél. Mi lenne ha most szépen haza mennél és
össze szednéd magad, aludnál pár órát? NYUGODTAN!-emelte meg hangját
-Nem akarom itt hagyni Sarah-t. Mi lesz ha valami új fejleményt
hoz a doki és én nem vagyok itt?-néztem vissza rá ideges arccal. Nem akartam
mozdulni innen.
-Nincs semmi tiltakozás. Most szépen hazamész és itt maradok
Sarah-val. Vigyázunk rá! De most menj...kérlek!
-Hát jó, lehet, hogy haza megyek egy kis időre! De nemsokára jövök
vissza.
-Maradj ameddig szeretnél Bonnie! Itt leszünk!-ölelt meg anya és
mutatott az ajtó felé, hogy indulhatok haza. Mosolyogtam és hazaindultam.
Próbáltam kizárni mindent a fejemből mikor hazaértem és csak pihenni szerettem
volna. Gyorsan lefürödtem és átöltöztem, de mielőtt lepihentem volna felnéztem
Twiterre is egy kicsit...megnézem mi történt ebben az egy napban míg nem voltam
itt.
Láttam a tegnapi koncertről sok képet, én sajnos ezeket nem tudtam
megosztani a többiekkel. Ekkor eszembe jutott Niall is. Milyen kedves volt
velem, nekem pedig ott kellett hagynom. Sajnáltam őt...de nem tudtam mit
csinálni. Ahogy gondolkoztam, láttam, hogy követőim száma megnőtt. Megnéztem
kik azok akik bekövettek...megakadt a szemem egy illetőn. Igen...ő volt az. Az én
szőke hercegem, akit ott hagytam tegnap este. -Niall! Nem hiszem el!-kiáltottam
fel. Nem gondoltam volna, hogy ezek után még megkeres. Szerencsésnek éreztem
magam. Miután kiörültem magam, teljesen lefáradtam így bedőltem az ágyba és
elaludtam.
*Niall szemszöge*
Épp a neten keresgéltem...próbáltam több elérhetőséget találni
róla. Azóta sem tudom kiverni a fejemből. Nem hagy nyugodni az amit
mondott...szeretném megtalálni. Többet megtudni róla...olyan titokzatos volt és
engem hajt a vágy, hogy megfejtsem őt. Különleges volt. Rögtön megfogott, amint
megláttam.
-Mi van tesó! Olyan feszült vagy tegnap este óta! Történt
valami?-huppant le mellém Zayn és a képernyőt kezdte vizslatni
-Semmi...csak keresem azt a lányt, akivel tegnap találkoztunk!
Tudod a VIP-s.
-Ööö...az a Bonnie és Jenna voltak azok?-ahogy próbálta felidézni
őket a fejét vakarta
-Igen, pontosan és szeretném megtalálni Bonnie-t!
-Mert? Mi van vele? Csak nem megtetszett neked? Húha, Niall
szerelmes lett!-bökdösött Zayn és nyávogó hangon kiabált. Ezzel az őrületbe
tudott kergetni.
-Az egy dolog, hogy Niall-nek megtetszett, de a csaj tuti, hogy
titkol valamit!-lépett be a szobába Harry és elég ideges volt a feje.
-Fogdd be Harry!-álltam fel és egyenesen a szemébe néztem.
-Akkor is megkeresem ha tetszik ha nem. Te nem tehetsz ellene semmit
remélem tudod!-mutattam rá
-Nem fogod fel, hogy ebből még baj lehet? Hogy lehetsz ennyire
önfejű? Több száz lány van a Földön erre te kifogsz egy ilyet, mint Bonnie?!
-Mi van azzal a csajjal? Valaki elárulná?-szakított félbe minket
Zayn
-Majd megtudod, ha eljön az ideje!-válaszoltam
-Komolyan nem vagy normális! Ha ezt megtudják a többiek nagy balhé
lesz.
-Te miért vagy annyira biztos abban, hogy fura a csaj? Annyira
bírom mikor kioktatsz! Mintha te olyan tökéletes lennél és sosem követnél el
hibákat. Hagy cselekedjek már úgy ahogy akarok!-ezután fogtam magam és
kirohantam a szobából. Nem akartam nagyobb veszekedést.
-Amúgyis most már nem tudsz megállítani, mert megtaláltam a címét
és megkeresem. Erről ennyit!-kiabáltam vissza Harry-nek.
-Niall! Neked mi bajod van? Gyere már vissza!-kiáltott utánam
Zayn. Végig értetlenül figyelt minket. Nem akartam addig beavatni a dolgokba
míg be nem bizonyosodik mindaz, amit tegnap hallottam Bonnie-tól.
-Most nem megyek! Dolgom van.
Gyorsan kocsimba ültem és mindent ott hagyva elhajtottam. Nem
érdekelt semmi csak minél hamarabb látni akartam újra. Fura...ilyen még sosem
volt velem. Sok lány volt eddig az életemben, akik tetszettek, de csak ennyi.
Bonnie más, mikor megláttam tudtam, hogy ő különleges lány és jobban meg kell
ismernem. Tegnap lett is volna rá alkalom, de el kellett mennie és még mindig a
fejemben ég az a hang a szó..."lányom, Sarah". Tényleg van lánya?
Vagy csak én képzelődtem? Egyre rejtélyesebb lesz a dolog. És ez engem még jobban
inspirál arra, hogy megkeressem és végre meg van. Hozzá tartok...most már csak
reménykedek, hogy otthon lesz és beszélni tudok vele.
Gondolataim csak körülötte forogtak...pár percre rá oda értem egy
nagy ház elé. Ellenőriztem, hogy jó helyen vagyok-e és igen. A szívem
valamiért, de nagyot dobbant. Kiszálltam a járműből és a bejárati ajtó felé
indultam. Láttam, hogy egy fekeet autó áll a felhajtón, szóval valakinek itthon
kellett lennie. Nagy levegőt vettem és becsöngettem...
*Bonnie szemszöge*
Vergődtem az ágyban és folyt rólam a víz...förtelmes álmom volt,
gyorsan szedtem a levegőt, ahogy hirtelen felültem az ágyban. Álmomban újra
előjött az a kép, mikor Brad fájdalmat okozott nekem azon az éjszaka. Aztán
Sarah-t nem tudtam megmenteni és nem élte túl a betegséget...Borzalmas volt.
Sírni kezdtem, még az álmomban sem tudtam nyugodni. Abban a percben azt
éreztem, hogy menten megőrülök. Az ágyam szélén ültem és remegtem, gondoltam
inkább vissza megyek a kórházba. Itthon csak megbolondulok.
Épp készülődni akartam, hogy vissza induljak, mikor csöngettek.
Elképzelésem sem volt, hogy ki lehet az és megmondom őszintén, hogy nem is volt
kedvem senkihez sem. Nem akartam ajtót nyitni, de az illető aki kint állt
nagyon kitartóan nyomta a csengőt. Álmosan, kisírt szemmel lebotorkáltam a
lépcsőn.
-Jól van megyek már csak szállj le a csengőről kérlek.-kiabáltam
ki és a fejemet fogtam, mert majd szét robbant. Lassan a kilincs felé nyúltam
és kinyitottam az ajtót, aztán megálltam és úgy maradtam, ledermedtem. Nem
hittem a szememnek. Ő volt az...igen ő, akivel tegnap nem tudtam utólag
találkozni. Faképnél hagytam és most itt van. Niall Horan ott állt előttem.
-Szia! Hát te, hogy kerülsz ide?-kérdeztem tőle kikerekedett
szemekkel. Dörzsölgettem őket, hogy megbizonyosodjak, hogy ez tényleg igaz-e.
-Remélem nem zavarlak Bonnie. Bocsi, hogy csak úgy beállítottam
ide, tudom, nem kellene itt lennem vagyis magam sem tudom mi van velem, de úgy
éreztem, hogy nekem meg kell keresni téged.
-Tessék? Semmit nem értek! Én most...nem vagyok olyan beszélgetős
kedvemben. De ha már itt vagy gyere be, persze örülök neked csak most össze
csaptak a hullámok a fejem fölött és nem vagyok valami jól.-
Belépett az ajtón és elvezettem a nappaliba. Megkínáltam
ennivalóval, innivalóval de nem fogadott el semmit, csak beszélni jött velem.
Nem tudtam mit szeretne tőlem még a tegnap este után.
-Gyere ide ülj le mellém.-mutatott maga mellé.
-Először is, hogy találtál meg Niall??-ültem le, oda ahova
mutatott
-Legelőször Twitteren próbáltam veled kapcsolatba kerülni, írtam
neked üzenetet de nem válaszoltál.
-Pedig megnéztem a Twittert, láttam, hogy bekövettél annyira
boldog voltam, de aztán az üzeneteket nem láttam. Sajnálom!
-Gondoltam, nem vetted észre, ezért nem nyugodtam és próbáltam
több helyen is megkeresni, mikor már mint egy FBI ügynök annyit keresgéltem,
nyomoztam, míg a címedet meg nem találtam és most így vagyok itt. Kérlek ne
nézz örültnek!-nézett rám bájos kutyaszemekkel. Nem lehetett neki ellenállni.
-Dehogyis nézlek annak! Csak olyan furcsa, hogy itt vagy miután
ott hagytalak tegnap, pedig mindennél jobban szerettem volna veled a
fantasztikus koncert után találkozni!
-Akkor miért nem jöttél? Miért kellett elmenned? Nem értettem
teljesen amit mondtál nekem tegnap. Azóta sem értem mi történt hirtelen veled!
Azt hittem, hogy vele nem akarsz találkozni.
-Mondtam már, hogy mindennél jobban menni akartam veled. Jobban
meg akartalak ismerni, még akkor is ha nagy rajongód vagyok, de tudom, hogy
benned több van! Csak családi okok miatt kellett eljönnöm!
-Figyelj ide Bonnie. Nekem elmondhatod, hogy mi van veled. Hidd
el, köztünk marad. Szeretném tudni, hogy ki az a Bonnie Evans! Szabad?
-Hát...tudod én!-csuklott el a hangom
-Héj, nyugodj meg!-fogta meg a kezem.
-Mi van a karodon? Mik azok a vágások? Bántottad magad?-vizslatta
a sebeket, amiket még évekkel ezelőtt vágtam és sajnos a hegek megmaradtak.
-Nem...ezt nem akarom elmondani. Hagyj inkább békén!-húztam el a
kezemet és felálltam mellőle. Hátat fordítottam neki.
-Menj el...!
-Nem...mondd el mi a baj!
-Mondom, menj el Niall! Kérlek!-mutattam az ajtó felé
-Addig nem megyek el, amíg nem mesélsz el nekem mindent! Csak
miattad jöttem el és tudom, hogy nekem itt a helyem melletted.-hátam mögött
állt meg és a kezét a vállamra tette és vissza húzott a kanapéra
Nagy levegőt vettem, belenéztem szemébe és megnyugodtam.
Egy ideig csendben ültem mellette, ő csak várt majd mikor elég
erősnek éreztem magam, hogy megszólaljak:
-3 évvel ezelőtt történt minden. Az életem romokban hevert, az
édesapám mikor elhagyott minket anyámmal megromlott a kapcsolatom és 16 évesen
semmi nem érdekelt és az alcoholba és drogokba vetettem magam. Teljesen átadtam
magam a szereknek. Így akartam leküzdeni mindazt, azokat a rossz dolgokat, amik
engem értek. Sok marhaságot csináltam...szinte minden második héten túladagolás
miatt kórházba kerültem, majdnem meghaltam. Volt egy barátom Brad, ő is olyan
volt mint én...akkor úgy hitem ő lesz életem nagy szerelme, de egyik
éjszaka...minden megváltozott.-elkezdtem sírni, Nem bírtam tovább. Pedig nem
akartam Niall előtt sírni. -Sajnálom Niall! Én nem akartam, hogy ezt megtudd.
Szégyenlem magam, nem akarom folytatni. Ez nekem nehéz!
-Shh, Bonnie. Add ki magadból! Folytasd kérlek.-simogatta meg az
arcom
-Szóval akkor éjszaka Brad bántott, bántalmazott engem!
-Istenem Bonnie! Ez..ez rettenetes.-Niall ijedt arccal tekintett
rám
-Megalázottnak éreztem magam és nem tudtam mit tenni.
-Most hol van az a Brad?
-Miután ez történt elhagyott, pedig olyan szép volt minden, de
lehet, hogy csak a szerek miatt gondoltam ezt, csak arra kellettem neki, de én
nem voltam felkészülve. Azóta nem láttam, mert Amerikába költözött. Aztán az
életem teljes fordulatot vett, mikor teherbe estem és született egy lányom
Sarah, aki most 3 éves.
-Ő Sarah! Szóval tényleg van lányod? Őt említetted tegnap? Fuuh,
ez most nekem...
-Tudom és most jön az a rész, mikor itt hagysz, mert megijedtél
ettől az egésztől. Persze nem is vártam el, hogy fogadd el ezt a helyzetet.
Megértem ha most itt hagysz!
-Nem hagylak itt. Eszembe sem jutott...
-De neked ez nem lenne jó...én nem lennék jó. Ha ezt megtudják,
hogy velem találkozgatsz majd, akkor tudni akarják, hogy ki vagyok. És nekem se
lenne most kedvem ehhez, most Sarah-val kell foglalkoznom, szüksége van rám,
mert beteg.
-Beteg?-újra rémült arccal nézett rám
-Igen az! Látod, most minden gondomat rád zúdítom, itt sajnáltatom
magam, pedig nem is ismersz annyira.
-Fejezd be. Szerinted miért vagyok itt? Azért, hogy megismerjelek.
És segítek talpra állni...
-Ő itt Sarah?-mutatott rá egy képre ami a kandalló tetején állt.
-Igen ő az. Szemem fénye! Próbálok ilyen fiatalon is, annyit
törődni vele és mindent megadni, mint egy rendes anya. Sokszor nagyon nehéz, de
édesanyámmal Sarah születése óta sokkal jobb a kapcsolatom, ezért ő most segít
nekem és persze Jenna is itt van velem.
-Tudom nem könnyű neked! Elmondod, mi történt Sarah-val?
-Tegnap a koncert alatt, anya hívott, hogy Sarah-t bevitték a
kórházba, mert rosszul lett és nem tudták mi a baja, csak sok vizsgált után
derült ki...
-Mi?
-Súlyos leukémiában szenved!-a hangom elhalkult. -Azon...azonnal
új csontvelőre van szüksége, mert különben...különben meghal, de sajnos nincs
megfelelő donor és hónapokba telik, találni neki és sajnos az enyém nem jó.
Senki másé sem!-Niall közelebb jött hozzám és átölelt. Különös volt, hogy ő,
akiért én rajongok, most itt nyugtat engem és teljesen átérzi amit érzek. Sosem
gondoltam, hogy így fogok kikötni, de kellemes volt a karjaiban. Nem így
képzeltem el vele a találkozást, de nagyon jól esett az ölelése.
-De most kérlek menj el!
-Tessék? Most akarod, hogy elmenjek, mikor a legnagyobb szükséged
lenne valakire?-tárta szét kérdően a karjait
-Be kell mennem a kórházba Sarah-oz! Sietnem kell.
-Akkor hagyd, hogy én vigyelek el.
-Szó sem lehet róla. Köszönöm, hogy meghallgattál, de erre én nem
vagyok felkészülve, nem akarom, hogy meglássanak veled. Mit csinálok én?
Szeretlek téged, de én nem így akartam ezt. Nem is tudom, hogy mit is érzek
valójában. Neked nincs szükséged rám. A karrieredre kell koncentrálnod, nem
rám.
-Ez mind hülyeség! Össze hordassz, sok marhaságot! Ha nem
érdekelnél, akkor már nem itt lennék. Akkor találkozzunk még máskor is és az
legyen egy randi!
-Szóval Bonnie Evans! Eljönnél velem egy randira?-csókolta meg kezemet
-Látom nem adod fel olyan könnyen! Most sem értem, hogy miért pont
én de legyen! Elmegyek veled randizni!-mosolyogtam rá
-Tudtam! Nem adod be könnyen a derekad, de nekem sikerült! Akkor
holnap este 7-re érted jövök ha úgy jó neked?! Persze ha Sarah miatt nem tudsz
eljönni megértem.
-Szakítok rád időt. Ígérem elmegyek! Akkor holnap este. De ugye
nem lesz nagy felhajtás, nem akarom, hogy bárki bármit tudjon.
-Nem lesz gond! Tökéletes lesz. Addig is szia. Már most nagyon
várom a holnapot!
-Én is nagyon! Köszönöm Niall, hogy meghallgattál és ennek
ellenére is itt maradtál velem!
-Ez természetes. Érted bármit!-megsimogatta a hátamat és kilépett
az ajtón. Integettem még neki, majd elhaladt a ház előtt. Abban a percben
boldog voltam, nem tudtam elhinni, hogy ez velem történt meg.
-Bonnie Evans, mibe kerültél te? Ebből mi fog ki sülni?-kérdeztem
magamtól
