Eljött a 6. rész ideje. Sajnos a kommentek száma nem nő...nem tetszik a blog? Pedig most lesz izgalmas a történet. Kérlek titeket, hogy ha elolvassátok, akkor komizzatok is. Így nem tudom meg, hogy mi a véleménetek a blogról. Légyszi legyen minél több olvasóm :) Köszönöm:D
A new life
Sajnos minden igaz volt. Mikor már azt gondoltam, hogy helyre áll az életem és elfelejthetem életem legrosszabb éjszakáját, megtörténik az amire sosem számítottam, vagyis legalább is nem most hanem még pár év múlva. Terhes vagyok. Senkinek nem mertem erről még szólni, se Jenna-nak se senkinek. Egy kicsit szégyeltem és féltem is. De gondoltam felhívom anyát. Úgy éreztem csak neki kell ezt tudnia, nem fog örülni de csak megfogja érteni, hogy a lányának szüksége van a segítségére. Tárcsáztam a számát...amint kicsöngött, rögtön felvette:
-Kis lányom! Hát mégis eszedbe jutottam?-hangján az öröm hallatszott
-Szia, anya! Remélem már nem haragszol annyira rám? Tudod, mióta nem találkoztunk sok minden történt és próbálok megváltozni...de van egy kis bökkenő, nem is kicsi. Most ki fogsz akadni. De hagyd, hogy elmeséljek mindent az elejétől...-hangom egyre halkult és elcsuklott, a sírás belém fojtotta a szót
-Most nagyon megijesztesz...
-De lehet, hogy nem telefonon kell elmondanom neked. Inkább haza megyek és elmondok mindent személyesen.-ezzel letettem a telefonom és elindultam haza.
Nemsokára otthon voltam, anya örömmel fogadott és aggódva nézett rám.
-Most kérlek ülj le...amit mondok nem fog tetszeni. Ígérd meg, hogy ne fogsz kitagadni a családból...nekem most szükségem van rád.
Anya megrémült arccal nézett engem...nem tudta elképzelni mi folyik itt.
-Kérlek mondd már el. Mit csináltál még? Nem elég az, hogy rászoktál a drogokra?
-Nyugodj meg annak most vége van. Sikeresen leszokta róla.
-Annak nagyon örülök! De akkor mi a gond?
-Hát jó...elmondom!-sírással küzdöttem miközben meséltem anyának a történeteket. Féltem, hogy mit fog szólni. Közben előtörtek belőlem a rossz emlékek...mikor végre el tudtam mondani anyának mindent az elejétől a végig:
-Ohh, Istenem...ez...ez...terhes vagy? ez tényleg igaz?-anya arca fal fehér lett...nem hitt a fülének. Ez a reakció volt várható tőle.
-Tudom nagy hibát követtem el, de ne haragudj rám! Én nem akartam...kérlek segíts nekem, én ebbe bele fogok halni!-borultam nyakába...úgy éreztem nem bírom tovább
-Nyugodj meg! Nem haragszom. Nem a te hibád, vagyis most nem csak te tehetsz róla. Ezzel együtt kell most élned. Brad-et pedig meg kell keresned.
-Nem...nem akarok vele beszélni! Hagyd őt...majd eljön az ideje annak is, hogy vele beszéljek, de az nem most van.
-De tudnia kell neki is erről!-anya mérgesen szólt vissza nekem
-Mondtam már. Nem vagyok kész vele találkozni. Tudom, hogy az ő gyermekét hordom a szívem alatt, de nem akarok rá gondolni, hogy hogyan bánt velem.-próbáltam megmagyarázni, amit érzek
Ezután teltek a hónapok. 16 évesen elég rosszul viseltem a terhességet, de egy valami volt, ami mindig megnyugtatott...a zene. Még pár hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz rám, de most mióta teherbe estem, ez volt az egyetlen nyugtató számomra.
Most 2010 őszén felfigyeltem egy fiúbandára a One Direction-re. Különös módon de rögtön valami furcsa érzés fogott el engem, miközben hallgattam őket. Olyan volt a hangjuk mint ha angyalok énekeltek volna. Valóságos ez? Csak ültem magamban a pocakomat simogatva és néztem őket a TV-ben. Zömében egyidősek velem és mégis mennyire rajongok értük. Hihetetlen. Aminek legjobban örültem, hogy még a baba a pocakomban is tudta, hogy ők tényleg jól énekelnek, mert mikor megszólaltak rögtön mozgolódott a hasamban, mintha érezné amit én érzek mikor őket látom. Tudtam...előre, hogy ők átsegítenek a zenéjükkel a nehéz időszakokon.Csak 5 átlagos srác volt, de mégis valami különleges volt bennük. Kedvencem a kék szemű szőke srác volt, Niall. Arról álmodoztam, hogy egyszer találkozok vele és a többiekkel. Bár nem hiszem, hogy pont velem fognak összefutni. Egy ilyen lánnyal nem fognak szóba állni mint én. Szerencsére az ilyen gondjaimat elmesélhettem Jenna-nak is. Az én hatásomra ő is meg szerette a One Direction-t és együtt rajongtunk értük. Felemelő érzés volt.
Az terhesség utolsó hónapjában...borzasztóan éreztem magam. Anya és Jenna mindvégig mellettem voltak és minden egyes pillanatban figyeltek engem. Majd eljött az idő...2010. december 24.-én karácsony napján megszületett a kislányom Sarah Evans. Életem legszebb napja volt. Ennél nem is lehettem volna boldogabb, mikor a kezemben tarthattam ezt a kis gyönyörűséget. Könnybe lábadt szemekkel simogattam végig picike arcán.
-Anya, nézd. Ő itt Sarah, az unokád. Hát nem tündéri?
-Istenem. Mintha téged látnálak. Egyszerűen nem tudok megszólalni...boldog vagyok, hogy végre köztünk van.
Nem tudtam betelni vele. Az én kislányom...
